Tegnap este fáradtan álltam neki szappant főzni, elég szörnyű napom volt, lelkileg és testileg is kikészített. Sajnos, vagy hál' Istennek azonban elég gyorsan fogynak a szappanjaim és el kellett készítenem az egyik fajtából az utánpótlást.
A lúg, amitől szappanná válik a jó kis kecsketej, a növényi olajok, na és a többi hozzávaló, a szappan főzésekor nagyon veszélyes anyagnak számít, hisz gőzét belélegezve tönkre teheti a tüdőnket, a bőrünkhöz érve megégeti, szemünkbe fröccsenve vakságot okozhat. /ne ijedjetek meg ez az anyag kb. 24 órán keresztül, vagyis amíg a szappanosodási kémiai reakciók le nem zajlanak, szóval csak addig veszélyes. Amikor már a kész szappant használjátok, egynemű bőr barát anyagként kerül a bőrünkre! Amúgy a természetben is megtalálható ez a lúg.
Mivel ilyen veszélyes művelet a vele való foglalkozás be kell tartani bizonyos biztonsági előírásokat, gumikesztyűben és védőszeművegben, nyitott ablak, vagy ajtó mellett szabad csak vele dolgozni!
Mivel nem szeretnék balesetet szenvedni, be szoktam tartani ezeket, viszont tegnap ez elmaradt!
Mint ahogy az általában velem lenni szokott, a hibáimat súlyos megtorlások szokták követni. Nem tudom miért van ez így, kiskorom óta jellemző volt az életemre, hogy valamiért muszáj volt a tökéletességre törekednem, mert minden apró bakiért azonnali és a hibához mérten erős büntetés járt. Na mindegy ez egy másik téma!
Szóval, hogy ennél a témánál maradjak, nem húztam védőszemüveget és főzés közben belefröccsent a szemembe a szappananyag. Az első pillanatban az ijedtségen kívül semmit nem éreztem! A másodikban a pánikot és azt, hogy futás a csaphoz, jó bő vízzel kimosni a szemem amennyire csak lehet. A harmadikban viszont már elkezdett szurkálni és miközben mostam, égni! Borzalmas érzés volt, de tudtam, hogy most csak az mentheti meg a szemem világát, ha sikerül teljesen kimosnom a lúgot. Majd 15 percen keresztül a csap fölé hajolva, rettegve, hogy lehet, hogy holnap már nem fogok azzal a szememmel látni, mostam és mostam a szememet.
Nem tudom, hogy megúsztam-e, mert ma reggelre ugyan még mindig vörös a szemem fehérje, de rendesen látok vele és ugyan szurkál egy picit, de nem vészes a fájdalom!
Tehát megint megütöttem a bokám egy felelőtlenségem miatt, nem véletlen az, hogy minden erőmmel azon vagyok, hogy vigyázzak lelki és testi egészségemre, mert ha akár az egyik, akár a másik sérül, bakizok és annak súlyos következményei lehetnek.
Ide való még talán az is, hogy miért nem vagyok hajlandó nyitott műhelyként, érdeklődő emberekkel körülvéve szappant készíteni! Persze továbbra is irigy vagyok és nem akarom megosztani a receptjeimet :), de ezen túlmenően nem tudom vállalni a felelősséget, hogy esetleg valakinek súlyos balesetet okozhatok csak azzal, hogy ott áll és nézi, hogy mit csinálok.
Na, meg tudtam írni ezt a posztot, ez bizonyítja, hogy még látok, ragyogó!!!
Remélem azzal a páni félelelemmel megúszom a dolgot, amit akkor éreztem, mikor felsejlett bennem, hogy még az is lehet, hogy kimarja a szemem a lúg és egy szeműként élhetem tovább az életem!
