Abla, abi , na meg a keresztnév

Hát az úgy volt, hogy amikor először mentünk együtt a boltba a török férjemmel, volt valami ami nagyon meglepett. A pénztároslány így közölte a fizetni valót: 25 tele yaptı abi. Hm, ez nem szószerinti fordításban annyit jelent, hogy 25 líra lett a végösszeg bátyám. Mi az hogy "bátyám" gondoltam én, mi ez a bizalmaskodás. A férjem amúgy is egy flörtölős típus, nem kellene még lovat is adni alá. 😉

Aztán teltek-múltak a török napjaim és egyszercsak valahol, már nem emlékszem hol egy srác szólított meg úgy hogy "abla",  vagyis nővérem. Gyorsan a férjemre pillantottam, mert ő nemcsak flörtbajnok volt, hanem piszkosul féltékeny típus is. Mivel nem láttam rajta, hogy le akárná csapni a srácot, nyugtáztam magamban, hogy ez így rendben van. 

Szóval kérem szépen Törökországban mindenki abla, abi, teyze vagy amca, attól függően, hogy ki milyen korosztálynak a tagja és hogy aki megszólítja őt, mennyivel fiatalabb, vagy idősebb nála.

Mindenhol írd és mondd mindenhol ez dívik, igen még a hivatalos helyeken is. 

A hivatalos helyekről jut eszembe egy másik furcsaság. İgen, igen észrevehettétek ezt a török sorozatokban is. A banktól kezdve a kormányhivatalokig mindenhol a keresztnevükön szólítják az ügyfeleket, hozzátéve hogy úr, vagy hölgy. Én például "Eszter hanım" hívószóra ugrok és megyek az ügyintézőhöz. 😉

Kíváncsi vagyok nektek mi a véleményetek erről? Nekem kifejezetten tetszik, mert mintha itt senki sem lenne idegen a másik ember számára, pláne nem ellensége! 

Kolay gelsin!

A címben szereplō török kifejezés számomra az egyik olyan "törökösdi" amit szívesen magyarosítanék!

Inkább az értelme, a hozzátársított érzés a fontos, mint a szószerinti fordítása.

Minden olyan helyre belépve, illetve távozva onnan használják, ahol valamiféle tevékenységet folytatnak. Dolgoznak, tanulnak, ügyetintéznek stb.

A jelentése: könnyen menjen, legyen könnyen elvégezve. 

Ha belépsz egy boltba, vagy hivatalos helyre ezzel indítasz. Mindig!! Ha hozzáteszel egy "abla"-t, vagy egy "abi"-t még barátsogasabbnak tűnsz. Ezekről a megnevezésekről egy másik posztomban bővebben is írok majd, mert megérdemlik. 😉

Szóval belépsz és "Kolay gelsin"-nel kívánsz kellemes és sikeres tevékenykedést. 

Természetesen ilyen indítással megalapozod a máris kicsit magasabb rezgésszintről induló diszkurzust. Ha mosolyogsz is hozzá, még inkább stimulálod az összhangot. Talán ennek is köszönhető, hogy a törökök arról is híresek, hogy nincs megoldhatatlan feladat a számukra (addig-addig ügyeskednek, amíg valahogy sikerrel nem járnak). Hiszen úgy gondolom te is szívesebben ötletelsz megoldásokon, ha barátságosan, mosolyogva kérik azt tőled. 

Szóval "Kolay gelsin ablam, abim!" 🤗

Hogyan válhatsz eredményesen földönfutóvá?

 Manapság mindenki életmód tanácsokat osztogat, hát gondoltam én se legyek már kivétel.

Természetesen nem vagyok se kócs, se semmi eféjótanács,le, de szívesen megosztom a tapasztalataimat, hátha a javadra válnak! 

Tehát a téma amiben a segítségedre lehetek a következő:

Hogyan válhatsz eredményesen földönfutóvá?

Ne ijedj meg nem kell hozzá sokat tenni, de természetesen ehhez is van egy-két elengedhetetlen dolog. Először is legyen házad, talán némi pénzed is, mert hát, ha már úgyis földönfutó vagy minek fektetnél energiát ebbe az egészbe. 

A legfontosabb teendőd, hogy válassz magad mellé olyan férfit aki földönfutóvá tud tenni!

Ha elsőre nem lenne teljes a siker, válj meg tőle, persze vidd magaddal az elért eredményeit, például svájci banki kölcsönöket, az évek során hatalmas összegre rúgó parkolási bírságot, amikről fogalmad sem volt. Mert hát ugye nem te használtad az autót, csak a nevedre lett iratva. (Ha hozzá juthatsz ilyen lehetőséghez, nehogy elmulaszd, nagyot lendíthet az ügyeden!) 

Szóval fogd ezeket és keresd meg azt a férfit, aki most már aztán tényleg földönfutóvá tesz! Elég időt elpazaroltál már erre a projektre. Ha adhatok egy igazán jó tippet, megsúgom, hogy akkor várhatsz el igazán tartós és teljeskörű eredményt, ha a választott hímnemű nárcisztikus! A hab a tortán, ha nem is európai. Tudom, tudom, nehéz ilyet találni, de hidd el akad belőlük néhány a nagyvilágban! Ha ráakadsz egy ilyen kincsre, nehogy elengedd, költözz ki hozzá! Na ő nem csak minden földi javadtól, de az önbecsülésedtől, a lelkierődtől, sőt jobb esetben még a józan eszedtől is megszabadíthat. Hát kell ennél több? 

Ja, nehogy elfelejtsek egy nagyon lényeges dolgot, nem lehet elérni a kitűzött célt jószívűség és némi naivság nélkül. Ezek nélkül ne is próbálkozz, reménytelen! Tehát, ha kitalálsz valami újat, mondjuk elsőként az országban, jó sok energiát, meg pénzt beleölve, bátran add meg a receptjét valakinek, aki azért kéri, hogy árva gyerekekkel együtt elkészíthetsék azt. Meglátod, nem telik el egy hónap és hopp, máris megszabadított jó néhány vevődtől. Ez is egy jó nagy lépés a híd alá kerülés útján, tehát igazán hálás lehetsz érte! Szóval ahogy mondtam a naivságot nem kerülheted ki, ha teljes sikert akarsz. Ha nem megy elsőre próbálkozz, ne add fel, fog az jobban is menni! (Lehet, hogy mégiscsak kócs vagyok?)

Nagyon szerencsésnek érezheted magad, mert ha olyan béna vagy, hogy még ezek után sem lettél földönfútó, a mai világban neked áll a zászló!! İgen, igen hidd el, nagy segítségedre lehet az, hogy napról-napra egyre kevesebbet ér a megmaradt pénzed. Ne mondd, hogy nem kapsz jó kis hátszelet! Oké, lehet, hogy bele telik még egy kis időbe, meg talán némi pechre is szükséged lesz, de hamrosan eljön az az idő amikor pontot tehetsz az ügyed végére. 

Ezek lettek volna az én tanácsaim és nem légből vettem, jó alaposan kipróbáltam őket. Működnek! Ha ügyes vagy te is földönfutóvá válhatsz, tényleg nem olyan nehéz, egy-két igazán kraftos döntés és az ezek meghozatalához megfelelő lélek. 

Ha elakadnál, keress meg nyugodtan, hiszem, hogy vagyok már olyan tapasztalt, hogy tudok neked segíteni! Ne félj, együtt eljutunk egy pofás híd alá! 

U.i.: na de aki ismer engem, tudja, hogy nem vagyok az a feladós fajta! 😉

Újraszappan! Juhéjjjj!

https://www.facebook.com/EszterFalusiPortekai?mibextid=avESrC

Mivel újra jelentkezésem óta lett jó néhány új csoporttagunk engedjétek meg, hogy bemutatkozzam nekik is. Tudom Ti mindent tudtok rólam, hisz már a század elejétől ismerjük egymást! 😉

Eszter vagyok, szappanos Eszter, de megkaptam már a zöldboszi nevet is. 

40 évig egy magyarországi városban éltem, aztán úgy hozta a sors, hogy falura költöztem. Megtaláltam a nekem való házikómat, benépesítettem az istállót és a legelőt nyulakkal, tyúkokkal és kecskékkel. İmádtam ezt a nehéz, de természetközeli életet. Kecsketejjel és sajttal láttam el a városi embereket és egyre többen keresték termékeimet. Újságok írtak rólam, sőt tv műsorban is szerepeltem. 

Aztán jött a nálam szinte elkerülhetetlen törés, régebbi követőim tudják, hogy nálam ezek az éles élethelyzet váltások igen gyakoriak. 

Szóval tök egyedül maradtam és így már nem tudtam a városba juttatni a termékeimet.

Egyetlen nap volt eddigi életem során amikor reggelttől késő estig megállás nélkül sírtam és ez az a nap volt amikor kecskéim közül nagyon sokat el kell engednem. Nem tudom leírni ezt a borzalmas érzést, mert ezek állatok annyira mélyen beívódtak az életembe, a szívembe, hogy hiányuk valóban kínzó fájdalmat okozott. Hiszen ott voltam, néha segítettem is a születésüknél és nagymama korukig velem voltak.

Ott maradtam egypár kecskével, mert képtelen voltam mindannyiunktól megválni!

Így viszont azon felül amit én elhasználtam minden nap maradt kecsketejem.

Az internetet böngészve kerestem valami felhasználási lehetőséget, mikor is angol és amerikai oldalakon megláttam a kecsketejszappanokat. 

Felcsillant a szemem, főleg amikor a jótékony hatásairól olvastam. 

Nem szaporítom a szót, lefordítottam a receptek, átkalibráltam a mértékeket és elkezdtem kialakítani a saját receptjeimet. Egy-két hónapig illatos lett a kukám, mert rendszeresen ott landoltak a kísérleti példányok. Vagy nem voltak elég szilárdak, vagy a habzásukkal nem voltam megelégedve. Aztán jöttek az első eredmények és a családom, ismerőseim is kipróbálták őket. Mivel nagy sikerük lett, elkészítettem az első kezdetleges webshopomat és most már nem sajtok, hanem szappanok szerepeltek a számláimon. Szóval elhoztam Magyarországra a szappanok királynőjét a kecsketejszappanokat. 😉

Hú, ez hosszúra sikeredett és a szappanokról még nem is beszéltem.

Régi vevőim tudják, de Nektek akik mostanában keveredtetek erre elmondom, hogy a szappanjaim nagy százalékban tartalmaznak kecsketejet. Aztán 5 féle hidegen sajtolt olajat adok hozzájuk. Természetesen csak és kizárólag természetes anyagokkal dolgozom! Receptjeimet a különböző bőrtípusokra és bőrproblémákra alakítottam ki. 

Büszkén állíthatom, hogy rengeteg embernek segítettek már az én kis szappankáim. Legfőképpen az ekcémával és pszoriázissal élő vásárlóimtól kaptam időnként "előtte-utána"

fotókkal ellátott köszönő leveleket. De a száraz, exrtaszáraz bőrre is jótékonyan hatnak. Vannak zsíros, pattanásos bőrre is szappakáim.

İde kívánkozik egy régebbi blogbejegyzésem: https://www.blogger.com/blog/post/edit/1867847419445843599/8285992363268197317

Mostanság Törökországban élek, egyszer már küldtem innen szappanokat hűséges vevőimnek, de a posta az áraival megtorpedózta ezt. Viszont egy-két hete rátaláltam egy magyar cégre, akik ha nem is olcsón, de elviszik a csomagjaimat Budapestre.

Most itt tartunk és nagyon hálás vagyok a sorsnak, na és legfőképpen hűséges vevőimnek, akik még mindig szeretik a szappankáimat, hogy megint hódolhatok kedvenc elfoglaltságomnak és hogy ezt a lakást is beillatozhatom! 😉

Nem igazán szoktam ilyet kérni, de ha ezt a bejegyzésemet megosztanátok, megköszönném! 🙏

Goldspirit riport anyaga :)

Körülbelül 2 hete felhívott egy újságírónő, hogy internetes magazinja számára szeretne velem riportot készíteni. Megnéztem milyen újságról van szó és mivel az enyémhez nagyon hasonló a világlátásuk, igent mondtam. Akkor még azt hittem, online interjú lesz belőle, így meglepődtem, mikor Saci időpontot kért a látogatására. Pestről jött és nagyon szimpatikus lett már az első pillanatokban. Szóval oldott hangulatú és elég hosszú beszélgetés lett az interjúból és azt hiszem egy kellemes új ismeretséggel lettem gazdagabb!

Íme az interjú anyaga:

Szappan kecsketejből

A szeretet energiát sugárzó kozmetikum

Az Eszterszappan "birodalmába" utaztam el a Pécs melletti takaros, egyutcás faluba, hogy megtudjam, hogyan készül, és mire jó a kecsketejből készült szappan, amelyről a használói azt állítják, hogy a "gyógyító" hatása mellett érzehető benne az a szeretet, amellyel Eszter hazánkban az elsők között elkészíti őket.

Negyven év városi élet után, a postatiszt-garfológus Eszter párjával kiköltözött a hőn vágyott "igazi" kis faluba: a nagy kerttel körbevett, nagy istállóval összeépített tornácos parasztházba.

- A busz sajnos csak reggel és délután jár a faluba, nehéz innen bejutni Pécsre. Mindenképpen olyan munkán gondolkodtam, amit itthon lehet végezni. Ott volt az istálló. Az állatokat imádom, de olyanokat akartam tartani, amikkel egyedül elboldogulok - egy ismerős amerikai házaspár látva a nagy istállót, és a ház körüli legelőt azt tanácsolták Eszternek, hogy tartson a kecskéket.

- Csak az állatkertben láttam addig kecskéket, az internetről, meg néhány könyvből összeszedtem az információkat a kecsketartásról - megtetszett nekem ez az állat! Beszereztünk három kecskét, egy anyát, és két kislány kecskét. Sajtot készítettem a, közben bakokat cseréltem, fölfejlesztettem húsz "anyára", meg egy bakra az állatállományomat. Sikerrel gyártottam a sajtot - egészen addig folyt így a gazdálkodás, amíg megoldhatalannak tűnő problémák jöttek és valamilyen rejtélyes ok miatt 3 kecskelány elpusztult.

- Nagyon megrázott ez engem, hiszen a mai napig mindegyik kecskémet imádom. Ott vagyok a születésüknél, látom őket felnőni. Mindegyik külön személyiség. Fájdalmas döntést hoztam: három kecskét megtartottam, a többit eladtam - Eszter meséli, hogy azóta egy falubeli fiatalemberen kívül nem közelítheti meg más a kecskéket, mert amint megérzik, meghallják az idegent, remegni kezdenek. Ezért én sem zavartam meg a nyugalmukat.

Kecsketej szappan

- Változtatnom kellett, de nem tudtam, hogy mihez kezdjek. Itt a faluban minden információhoz az interneten keresztül jutok. Az angol nyelvű oldalakon megakadt a szemem a "goat soap" szón, vagyis a kecsketej hozzáadásával készült szappanon. Mi lehet ez? Böngésztem a magyar oldalakat, de erről nem találtam semmit. Pontosabban egy debreceni gyártó kecsketej savóból készített szappant - Eszter a magyar kecsketejszappan úttörőjeként először is a lefordíttatta a szappan készítésének leírásait, az alaprecepteket. Majd beszerezte a hozzávaló olajakat, meg a nátrium hidroxidot (a szappanhoz-Eszter szakértői tájékoztatása szerint- ugyanis szükséges a lúg, amelyet a nátriumhidroxid ad, és a zsíradék, amelyet a hidegen sajtolt olajokból nyer.) A szappanok harminc százalékban tartalmazzák a kecsketejet és kizárólag kizárólag természetes hozzávalókkal dolgozik!

- Az első szappanjaim nagy része a szemetesben végezte, mert a lefordított alapreceptekből nem lehetett elkészíteni igazán jó szappant. Nekem kellett kiagyalnom az arányokat, mitől lesz habzó, nem túl puha. Boldogsággal töltött el, amikor végre sikerült elkészítenem az első tökéletes szappant- az első darabokat az ismerősök, a család tagjai próbálgatták, nagy megelégedéssel. Előbb elkészített egy honlapot, ahol kezdetben csak információkat adott a szappanokról. Majd elindította a webáruházat, beindult az üzlet.

- A kecsketej szappannal első sorban nagyon jól kezelhető az ekcéma és a psoroásis. Eleinte az alapszappant, vagyis a natur változatot készítettem. Miután a vevőim visszajelzéseiből láttam, hogy jó a hatásuk, felkészültem, hogy összeállítsam a különböző bőrtípusokhoz a szappanokat.

Nem vagyok sem kozmetikus sem bőrgyógyász, ezért rengeteget kellett hozzáolvasnom, hogy milyen olaj, milyen alkotóelem, milyen mértékben, milyen összetételben támogatja a különféle bőrtípusokat. Először a száraz, majd a zsíros, pattanásos bőr ápolására, majd a rozaceara kezelésére is "kevertem" szappant.

- Ma már természetesen minden bőrtípusra, és a problémás bőr kezelésére van szappanom. Rengeteg pozitív visszajelzést kapok a vevőimtől. Azt írják, hogy szeretet-enrgia árad a szappanjaimból. Eleinte furcsának találtam, de miután egyre több helyről kaptam ezt az "észervételt", egyre inkább figyelek arra, hogy csak akkor készítsek szappant, amikor nem vagyok fáradt, jól érzem magam- Eszter szappanja igazi kézműves termék, hiszen az előkészítéstől a postázásig, vagy ahogy ő mondja az állattenyésztéstől a Corel Drawig, a termelés minden egyes fázisa az ő kezében van.

- Nap mint nap én fejem a kecskéket, én keverem ki a szappant. Nem tömbben készítem, hanem különféle formákba öntöm ki, amitől még szebbek lesznek. Szeretem megtervezni a csomagolást, a designt. Én adom postára őket. Levelezek a megrendelőimmel, egyrészt visszajelzem a megrendelésüket, tájékoztatom őket a csomag feladásának időpontjáról. A pozitív vélemények engem is pozitív energiával töltenek fel. Annyira szeretem ezt a munkát, hogy a szabad időmben is mindig azon gondolkodom, hogyan tudnék még jobb szappanokat előállítani. Ez adja az erőt ahhoz, hogy kitartsak, pedig lassan nyolc éve nem tudtam elmenni szabdságra.

Újságíró: Illés Sarolta

Itt fog megjenni a jövőhéten: http://www.goldspirit.hu /nézzetek bele, nagyon színvonalas magazin, szerintem közületek sokan osztoznak abban a világlátásban, amivel ez az újság rendelkezik!/

Köszi Saci!!

Rejtélyes ősz

Nálam már csak úgy van az, hogy valamiért az átlagosnál többször hoz az élet komoly változásokat. Élethelyzetek és helyek változnak leginkább akkor amikor már megszoknám őket. Van mikor kedves állatokkal vagyok körülvéve és van, hogy legkevésbé sem kedves emberekkel. Néha repülök, máskor meg menekülök a számomra kijelölt következő életállomásomra. 

Ezen a nyáron a kilencedik török nyaramat töltöttem, ebből az utolsó kettőt egyedül. 

Az első egyedül töltött évemről ezt írtam a naplómba:

Egyedül vagyok! Teljesen magamban. Nem tudom, hogy szívesen megosztanám-e bárkivel is ezt az önmagammal bekuckózott magányt. Hiszen jó így! Nem bánt senki, nem kell alkalmazkodnom senkihez. Nincs ítélkezés, nincsenek játszmák. Nyugalom van. Azt teszek amit akarok és nem baj, ha éppen semmihez sincs kedvem. Nem kell mosolyogva magamat másnak mutatnom, hogy elfogadjanak. Tisztában vagyok az értékeimmel és nincs szükségem arra, hogy ezeket másoktól halljam. Sohasem adtam sokat mások véleményére, már csak azért sem, mert homlokegyenest mást lát bennem az egyik ember, mint a másik. Én ugyanaz vagyok akkor is amikor csak a rosszat gondolnak rólam és akkor is, mikor piedesztálra állítanak. Nekem az sem baj, hogy vannak hiányosságaim. Legalább nem unatkozom itt az egyedüllétben. Van mit egy kicsit napról-napra jobbá tennem. Jól elvagyok magammal. Ez persze nem jelent teljes elszigetelődést. Ha valaki keresi a társaságomat és úgy ítélem meg, hogy jó lenne egy kicsit  kiszakadnom magamból, szívesen csatlakozom hozzá egy időre. A búcsúnál ugyan hálás vagyok az együtt átélt élményekért, de azért örülök, hogy visszahúzodhatok ismét a csigaházamba. İtt érzem magam biztonságban. Gondolom, ha ez az írás egy pszichológus kezébe akadna, máris megkapnám az antiszociális címkét és valószínű igaza is lenne. Hisz kívülről csak a nemcsatlakozás látszik. İgen tudom, elfogadott tény, hogy az ember társas lény és ez az offline életstílus nem illeszkedik hozzá. Mégsem érzem azt, hogy boldogtalanabb lennék így, mint a férjemmel töltött utolsó években.

Aztán eljött az amikor végre lelkileg is a hátam mögött tudtam a bántalmazó kapcsolatomat. Hosszú volt az út, de végigjártam és nem tudom hányadik kilométerkőnél végre ott voltam megint "én". 

Ez az ősz hozhat megint újabb változást és én megint csak azt érzem, hogy hiszen csak most kezdtem igazán beleszokni a szingli török életbe.

Azt mondják leszületésünk előtt meghatározzuk, hogy nagyjából miket szeretnénk megtapasztalni a földön. Ha ez valóban így van akkor én az előző életemben nagyon unatkozhattam és elhatároztam, hogy ebben majd habzsolni fogom a megéléseket! 😉

A gyűlölet

Az úgy volt,hogy a gyűlölet sokáig bolyongott, mert nem talált magának megfelelő lakóhelyet. Bolygókon, csillagokon, üstökösön próbált megtelepedni, de mindegyik lerázta magáról. Aztán elért a Földre. Először a virágok közt igyekezett viszályt szítani, de hiába. A virágok mind amennyi fajta összefogtak ellene és elüldözték. Hasonlóképpen járt az állatokkal is. Nem volt mit tenni tovább állt. Kószált erdőn, réten, de mindenhonnan csak megvető pillantásokat kapott. Aztán ahogy kimerülve és szinte teljesen reményvesztetten ücsörgött egy padon leült melléje az ember...