Minden hónap első munkanapján a közeli üdülővárosba megyünk banki ügyletek, más esedékes hivatalos elintézni valók miatt. De a fodrászkodást és a nagybevásárlást ilyenkor szoktuk elvégezni.
Szeretem ezt a várost, nyáron nem annyira, mert nagyon zsúfolt, de tavasszal és ősszel szép napokat töltünk itt. Szeretünk elidőzni hangulatos tengerparti kávéházak teraszain, nézni, ahogy éppen érkezik, vagy távozik egy-egy tengerjáró hajó, fedélzetén leginkább német, holland és angol turistákkal.
A bazár soron ugyan nem veszünk semmit, az árak a turisták zsebéhez lettek igazítva, de azért élvezettel megyünk át a zegzúgos kicsi utcákon ahol a kis üzleteket között itt-ott illatozó éttermek csábítják az arra járókat.
Ezek közül az egyik a mi kedvenc helyünk a "Mavi", vagyis "Kék" kifőzde. Amilyen egyszerű a neve, olyan egyszerű, de mégis barátságos az étterem maga is. Mikor farkaséhesen, az elintézőket végre kipipálva megérkezünk ide, minden alkalommal ínycsiklandó, házi jellegű ételekkel várnak minket, amelyek közül ötöt is választhatunk a tányérunkra és még saláta is jár az ebédhez.
Ide, mintha haza jönnénk és mindig tele pocakkal és elégedetten távozunk miután a grátisz teánkat is elszürcsöltük.
A másik kedvenc kusadasii programunk az egy órás hajótúra.
3600 másodpercnyi teljes relax! 😉
Néha benézünk egy-egy érdekesebb kiállításra, például nagyon tetszett a víz alatti világról készült fotó kiállítás.
Végezetül még néhány Kusadasiban készült fotó.
Úgy tudom a macskák nem szeretik a teát, mégis mindig ott lebzselnek a kedvenc kávéházunk teraszán. Nehogy elfelejtsek a török macskákról írni!!! 😉
6 megjegyzés:
Kedves kis városka ez a Kusadasi. El tudnám képzelni ráérős napjaimon az ottlétet.
Csodálatos fotókkal örvendeztetsz meg minket, köszönjük!
Csodásak a fotók! Jó lenne egyszer élőben is megnézni :)
Ági és errefelé még a levegő is más! 😉 Tudod! Gyere, szívesen látunk!
Edit repülővel egy fél nap!! Gyere!! 😘 Csinálunk közös programokat!!
Tudom Eszter, egyenlőre itthon van dolgom és kötelezettségem, tudod. Ha mennénk a fiamék felé kellene először ... Majd, talán, egyszer, a sors útjai kifürkészhetetlenek.
Addig olvaslak és lélekben kicsit ott is vagyok.
De szépek ezek a cicák! Nagyon várom a török macskás bejegyzést :-)
Megjegyzés küldése