Ime az új szappanom!
Kívülről semmi különös, a tőlem megszokott forma, de belül igazi
bőrtestőr anyagokkal van tele.
A héten már a második visszatérő vevőmtől kaptam olyan megkeresést, amiben igazi, természetes alapanyagú antiszeptikus hatású szappanom után érdeklődtek. Szeretem, ha konkrét inspirációt kapok újabb termékeim előállításához, hisz így biztos lehetek benne, hogy legalább egy-két embernek biztosan segítek velük! Ebben az esetben olyan, a fahéjnál erősebb gomba ölő, baktériumok, vírusok fejlődését gátló szappan hozzávaló után kellett néznem ami nem bőr irritáló és természetesen nem mesterséges kemikália.
A teafa illóolajáról már sok jót hallottam, tudom, hogy pont ilyen bőrproblémák kezelésére használható. Amikor megtalálom a megfelelő adalékot még egyáltalán nem biztos, hogy azt a szappanjaimban alkalmazhatom majd, hisz az olajok nagyon furcsán tudnak viselkedni. Van amelyikkel készült nyers szappan piszkosul ragaszkodik a formához és soha nem akar kibújni belőle, :) van amelyik nem kívánatos módon megszínezi a kész szappant és van amelyik bármilyen hatékony és kiválló bőr regeneráló képességekkel bír önmagában annyira kellemetlen az illata, hogy azt hiszem nem szívesen fürdenék vele. Nekem például a teafaolaj illata sem túl szimpatikus, ezért kellet hozzá találnom egy vele harmonizáló és hatásában erősítő olajat. Az egyik kedvenc illóolajomra esett a választásom, a hársra. Némi kamilla és hársvirág főzettel és a hársillóolajjal nekem tetsző illatot sikeredett összehoznom.
Egy kis leírás a teafáról és illóolajáról:
Teafa : Tudományos kísérletek is bebizonyították a teafa illóolaj baktériumok, vírusok és gombák fejlődését gátló hatását. Csökkenti a pattanás- és mitesszerképződést a tisztátalan és zsíros bőrön.
vadon termő teafa (Maleleuca Alternifolia) Ausztráliában őshonos növény, gyógyító hatása világszerte ismert. A növény alkalmazásának a területeit először a XVIII. század végén írták le. Nevét onnan kapta, hogy az ausztrál őslakosok a növény leveléből forrázatot készítettek és azt fogyasztották. Teaként megfázás, torokgyulladás esetén használták, de alkalmas volt sebkezelés, fertőtlenítés céljára is, ha apróra vágott leveleit szétdörzsölték és felhordták az érintett területre.
A II. világháborúban amerikai katonák fertőtlenítő hatása miatt komolyabb sebeket is kezeltek vele.
A levelekből 1925-ben sikerült illóolajat előállítani, ekkor írta le először az orvostudomány a teafa gyulladáscsökkentő, baktérium-és gombaölő (antiszeptikus) hatását. 1940-ben a penicillin megjelenése csaknem kiszorította a teafaolajat a gyógyítás területéről, majd az 1970-es években újra az érdeklődés központjába került.
Jótékony hatással van a sejtek fejlődésére, megújulására. Az olaj elősegíti a sebgyógyulást, megelőzi az elfertőződést,és minimálisra csökkenti a hegesedés kialakulását. Az izmokra és az idegekre hat, fokozza a vérkeringést.
