Újraszappan! Juhéjjjj!

https://www.facebook.com/EszterFalusiPortekai?mibextid=avESrC

Mivel újra jelentkezésem óta lett jó néhány új csoporttagunk engedjétek meg, hogy bemutatkozzam nekik is. Tudom Ti mindent tudtok rólam, hisz már a század elejétől ismerjük egymást! 😉

Eszter vagyok, szappanos Eszter, de megkaptam már a zöldboszi nevet is. 

40 évig egy magyarországi városban éltem, aztán úgy hozta a sors, hogy falura költöztem. Megtaláltam a nekem való házikómat, benépesítettem az istállót és a legelőt nyulakkal, tyúkokkal és kecskékkel. İmádtam ezt a nehéz, de természetközeli életet. Kecsketejjel és sajttal láttam el a városi embereket és egyre többen keresték termékeimet. Újságok írtak rólam, sőt tv műsorban is szerepeltem. 

Aztán jött a nálam szinte elkerülhetetlen törés, régebbi követőim tudják, hogy nálam ezek az éles élethelyzet váltások igen gyakoriak. 

Szóval tök egyedül maradtam és így már nem tudtam a városba juttatni a termékeimet.

Egyetlen nap volt eddigi életem során amikor reggelttől késő estig megállás nélkül sírtam és ez az a nap volt amikor kecskéim közül nagyon sokat el kell engednem. Nem tudom leírni ezt a borzalmas érzést, mert ezek állatok annyira mélyen beívódtak az életembe, a szívembe, hogy hiányuk valóban kínzó fájdalmat okozott. Hiszen ott voltam, néha segítettem is a születésüknél és nagymama korukig velem voltak.

Ott maradtam egypár kecskével, mert képtelen voltam mindannyiunktól megválni!

Így viszont azon felül amit én elhasználtam minden nap maradt kecsketejem.

Az internetet böngészve kerestem valami felhasználási lehetőséget, mikor is angol és amerikai oldalakon megláttam a kecsketejszappanokat. 

Felcsillant a szemem, főleg amikor a jótékony hatásairól olvastam. 

Nem szaporítom a szót, lefordítottam a receptek, átkalibráltam a mértékeket és elkezdtem kialakítani a saját receptjeimet. Egy-két hónapig illatos lett a kukám, mert rendszeresen ott landoltak a kísérleti példányok. Vagy nem voltak elég szilárdak, vagy a habzásukkal nem voltam megelégedve. Aztán jöttek az első eredmények és a családom, ismerőseim is kipróbálták őket. Mivel nagy sikerük lett, elkészítettem az első kezdetleges webshopomat és most már nem sajtok, hanem szappanok szerepeltek a számláimon. Szóval elhoztam Magyarországra a szappanok királynőjét a kecsketejszappanokat. 😉

Hú, ez hosszúra sikeredett és a szappanokról még nem is beszéltem.

Régi vevőim tudják, de Nektek akik mostanában keveredtetek erre elmondom, hogy a szappanjaim nagy százalékban tartalmaznak kecsketejet. Aztán 5 féle hidegen sajtolt olajat adok hozzájuk. Természetesen csak és kizárólag természetes anyagokkal dolgozom! Receptjeimet a különböző bőrtípusokra és bőrproblémákra alakítottam ki. 

Büszkén állíthatom, hogy rengeteg embernek segítettek már az én kis szappankáim. Legfőképpen az ekcémával és pszoriázissal élő vásárlóimtól kaptam időnként "előtte-utána"

fotókkal ellátott köszönő leveleket. De a száraz, exrtaszáraz bőrre is jótékonyan hatnak. Vannak zsíros, pattanásos bőrre is szappakáim.

İde kívánkozik egy régebbi blogbejegyzésem: https://www.blogger.com/blog/post/edit/1867847419445843599/8285992363268197317

Mostanság Törökországban élek, egyszer már küldtem innen szappanokat hűséges vevőimnek, de a posta az áraival megtorpedózta ezt. Viszont egy-két hete rátaláltam egy magyar cégre, akik ha nem is olcsón, de elviszik a csomagjaimat Budapestre.

Most itt tartunk és nagyon hálás vagyok a sorsnak, na és legfőképpen hűséges vevőimnek, akik még mindig szeretik a szappankáimat, hogy megint hódolhatok kedvenc elfoglaltságomnak és hogy ezt a lakást is beillatozhatom! 😉

Nem igazán szoktam ilyet kérni, de ha ezt a bejegyzésemet megosztanátok, megköszönném! 🙏

Goldspirit riport anyaga :)

Körülbelül 2 hete felhívott egy újságírónő, hogy internetes magazinja számára szeretne velem riportot készíteni. Megnéztem milyen újságról van szó és mivel az enyémhez nagyon hasonló a világlátásuk, igent mondtam. Akkor még azt hittem, online interjú lesz belőle, így meglepődtem, mikor Saci időpontot kért a látogatására. Pestről jött és nagyon szimpatikus lett már az első pillanatokban. Szóval oldott hangulatú és elég hosszú beszélgetés lett az interjúból és azt hiszem egy kellemes új ismeretséggel lettem gazdagabb!

Íme az interjú anyaga:

Szappan kecsketejből

A szeretet energiát sugárzó kozmetikum

Az Eszterszappan "birodalmába" utaztam el a Pécs melletti takaros, egyutcás faluba, hogy megtudjam, hogyan készül, és mire jó a kecsketejből készült szappan, amelyről a használói azt állítják, hogy a "gyógyító" hatása mellett érzehető benne az a szeretet, amellyel Eszter hazánkban az elsők között elkészíti őket.

Negyven év városi élet után, a postatiszt-garfológus Eszter párjával kiköltözött a hőn vágyott "igazi" kis faluba: a nagy kerttel körbevett, nagy istállóval összeépített tornácos parasztházba.

- A busz sajnos csak reggel és délután jár a faluba, nehéz innen bejutni Pécsre. Mindenképpen olyan munkán gondolkodtam, amit itthon lehet végezni. Ott volt az istálló. Az állatokat imádom, de olyanokat akartam tartani, amikkel egyedül elboldogulok - egy ismerős amerikai házaspár látva a nagy istállót, és a ház körüli legelőt azt tanácsolták Eszternek, hogy tartson a kecskéket.

- Csak az állatkertben láttam addig kecskéket, az internetről, meg néhány könyvből összeszedtem az információkat a kecsketartásról - megtetszett nekem ez az állat! Beszereztünk három kecskét, egy anyát, és két kislány kecskét. Sajtot készítettem a, közben bakokat cseréltem, fölfejlesztettem húsz "anyára", meg egy bakra az állatállományomat. Sikerrel gyártottam a sajtot - egészen addig folyt így a gazdálkodás, amíg megoldhatalannak tűnő problémák jöttek és valamilyen rejtélyes ok miatt 3 kecskelány elpusztult.

- Nagyon megrázott ez engem, hiszen a mai napig mindegyik kecskémet imádom. Ott vagyok a születésüknél, látom őket felnőni. Mindegyik külön személyiség. Fájdalmas döntést hoztam: három kecskét megtartottam, a többit eladtam - Eszter meséli, hogy azóta egy falubeli fiatalemberen kívül nem közelítheti meg más a kecskéket, mert amint megérzik, meghallják az idegent, remegni kezdenek. Ezért én sem zavartam meg a nyugalmukat.

Kecsketej szappan

- Változtatnom kellett, de nem tudtam, hogy mihez kezdjek. Itt a faluban minden információhoz az interneten keresztül jutok. Az angol nyelvű oldalakon megakadt a szemem a "goat soap" szón, vagyis a kecsketej hozzáadásával készült szappanon. Mi lehet ez? Böngésztem a magyar oldalakat, de erről nem találtam semmit. Pontosabban egy debreceni gyártó kecsketej savóból készített szappant - Eszter a magyar kecsketejszappan úttörőjeként először is a lefordíttatta a szappan készítésének leírásait, az alaprecepteket. Majd beszerezte a hozzávaló olajakat, meg a nátrium hidroxidot (a szappanhoz-Eszter szakértői tájékoztatása szerint- ugyanis szükséges a lúg, amelyet a nátriumhidroxid ad, és a zsíradék, amelyet a hidegen sajtolt olajokból nyer.) A szappanok harminc százalékban tartalmazzák a kecsketejet és kizárólag kizárólag természetes hozzávalókkal dolgozik!

- Az első szappanjaim nagy része a szemetesben végezte, mert a lefordított alapreceptekből nem lehetett elkészíteni igazán jó szappant. Nekem kellett kiagyalnom az arányokat, mitől lesz habzó, nem túl puha. Boldogsággal töltött el, amikor végre sikerült elkészítenem az első tökéletes szappant- az első darabokat az ismerősök, a család tagjai próbálgatták, nagy megelégedéssel. Előbb elkészített egy honlapot, ahol kezdetben csak információkat adott a szappanokról. Majd elindította a webáruházat, beindult az üzlet.

- A kecsketej szappannal első sorban nagyon jól kezelhető az ekcéma és a psoroásis. Eleinte az alapszappant, vagyis a natur változatot készítettem. Miután a vevőim visszajelzéseiből láttam, hogy jó a hatásuk, felkészültem, hogy összeállítsam a különböző bőrtípusokhoz a szappanokat.

Nem vagyok sem kozmetikus sem bőrgyógyász, ezért rengeteget kellett hozzáolvasnom, hogy milyen olaj, milyen alkotóelem, milyen mértékben, milyen összetételben támogatja a különféle bőrtípusokat. Először a száraz, majd a zsíros, pattanásos bőr ápolására, majd a rozaceara kezelésére is "kevertem" szappant.

- Ma már természetesen minden bőrtípusra, és a problémás bőr kezelésére van szappanom. Rengeteg pozitív visszajelzést kapok a vevőimtől. Azt írják, hogy szeretet-enrgia árad a szappanjaimból. Eleinte furcsának találtam, de miután egyre több helyről kaptam ezt az "észervételt", egyre inkább figyelek arra, hogy csak akkor készítsek szappant, amikor nem vagyok fáradt, jól érzem magam- Eszter szappanja igazi kézműves termék, hiszen az előkészítéstől a postázásig, vagy ahogy ő mondja az állattenyésztéstől a Corel Drawig, a termelés minden egyes fázisa az ő kezében van.

- Nap mint nap én fejem a kecskéket, én keverem ki a szappant. Nem tömbben készítem, hanem különféle formákba öntöm ki, amitől még szebbek lesznek. Szeretem megtervezni a csomagolást, a designt. Én adom postára őket. Levelezek a megrendelőimmel, egyrészt visszajelzem a megrendelésüket, tájékoztatom őket a csomag feladásának időpontjáról. A pozitív vélemények engem is pozitív energiával töltenek fel. Annyira szeretem ezt a munkát, hogy a szabad időmben is mindig azon gondolkodom, hogyan tudnék még jobb szappanokat előállítani. Ez adja az erőt ahhoz, hogy kitartsak, pedig lassan nyolc éve nem tudtam elmenni szabdságra.

Újságíró: Illés Sarolta

Itt fog megjenni a jövőhéten: http://www.goldspirit.hu /nézzetek bele, nagyon színvonalas magazin, szerintem közületek sokan osztoznak abban a világlátásban, amivel ez az újság rendelkezik!/

Köszi Saci!!

Rejtélyes ősz

Nálam már csak úgy van az, hogy valamiért az átlagosnál többször hoz az élet komoly változásokat. Élethelyzetek és helyek változnak leginkább akkor amikor már megszoknám őket. Van mikor kedves állatokkal vagyok körülvéve és van, hogy legkevésbé sem kedves emberekkel. Néha repülök, máskor meg menekülök a számomra kijelölt következő életállomásomra. 

Ezen a nyáron a kilencedik török nyaramat töltöttem, ebből az utolsó kettőt egyedül. 

Az első egyedül töltött évemről ezt írtam a naplómba:

Egyedül vagyok! Teljesen magamban. Nem tudom, hogy szívesen megosztanám-e bárkivel is ezt az önmagammal bekuckózott magányt. Hiszen jó így! Nem bánt senki, nem kell alkalmazkodnom senkihez. Nincs ítélkezés, nincsenek játszmák. Nyugalom van. Azt teszek amit akarok és nem baj, ha éppen semmihez sincs kedvem. Nem kell mosolyogva magamat másnak mutatnom, hogy elfogadjanak. Tisztában vagyok az értékeimmel és nincs szükségem arra, hogy ezeket másoktól halljam. Sohasem adtam sokat mások véleményére, már csak azért sem, mert homlokegyenest mást lát bennem az egyik ember, mint a másik. Én ugyanaz vagyok akkor is amikor csak a rosszat gondolnak rólam és akkor is, mikor piedesztálra állítanak. Nekem az sem baj, hogy vannak hiányosságaim. Legalább nem unatkozom itt az egyedüllétben. Van mit egy kicsit napról-napra jobbá tennem. Jól elvagyok magammal. Ez persze nem jelent teljes elszigetelődést. Ha valaki keresi a társaságomat és úgy ítélem meg, hogy jó lenne egy kicsit  kiszakadnom magamból, szívesen csatlakozom hozzá egy időre. A búcsúnál ugyan hálás vagyok az együtt átélt élményekért, de azért örülök, hogy visszahúzodhatok ismét a csigaházamba. İtt érzem magam biztonságban. Gondolom, ha ez az írás egy pszichológus kezébe akadna, máris megkapnám az antiszociális címkét és valószínű igaza is lenne. Hisz kívülről csak a nemcsatlakozás látszik. İgen tudom, elfogadott tény, hogy az ember társas lény és ez az offline életstílus nem illeszkedik hozzá. Mégsem érzem azt, hogy boldogtalanabb lennék így, mint a férjemmel töltött utolsó években.

Aztán eljött az amikor végre lelkileg is a hátam mögött tudtam a bántalmazó kapcsolatomat. Hosszú volt az út, de végigjártam és nem tudom hányadik kilométerkőnél végre ott voltam megint "én". 

Ez az ősz hozhat megint újabb változást és én megint csak azt érzem, hogy hiszen csak most kezdtem igazán beleszokni a szingli török életbe.

Azt mondják leszületésünk előtt meghatározzuk, hogy nagyjából miket szeretnénk megtapasztalni a földön. Ha ez valóban így van akkor én az előző életemben nagyon unatkozhattam és elhatároztam, hogy ebben majd habzsolni fogom a megéléseket! 😉

A gyűlölet

Az úgy volt,hogy a gyűlölet sokáig bolyongott, mert nem talált magának megfelelő lakóhelyet. Bolygókon, csillagokon, üstökösön próbált megtelepedni, de mindegyik lerázta magáról. Aztán elért a Földre. Először a virágok közt igyekezett viszályt szítani, de hiába. A virágok mind amennyi fajta összefogtak ellene és elüldözték. Hasonlóképpen járt az állatokkal is. Nem volt mit tenni tovább állt. Kószált erdőn, réten, de mindenhonnan csak megvető pillantásokat kapott. Aztán ahogy kimerülve és szinte teljesen reményvesztetten ücsörgött egy padon leült melléje az ember...

 Ádám és Éva története ahogy én gondolom

Aznap mikor Ádámot megteremtette, Isten nagyon elfáradt mégis alig várta a másnapot, hogy alkotásában gyönyörködhessen. 

Figyelte őt és megnyugodott, mikor látta Ádám élvezi a körülötte lévő világot. 

Szinte azonnal megtalálta helyét a növények és az állatok között. A vadiúj alkotóelem az elme segítségével elkezdte birtokba venni a Földet. Telt múlt az idő és ahogy Isten az ő maximalista szemeivel szemlélte Ádámot furcsa érzés kerítette hatalmába. Mintha valami hiányozna, nem lenne kerek egész. Nem nagyon értette mi a fusztráltságának az oka, hisz alapvetően nagyon is elégedett volt azzal amit összehozott ebben az ember nevű lényben. Mégsem hagyta nyugodni a dolog, így bár előzőleg a Paradicsom nevű projektet befejezettnek tekintette elgondolkodott azon, hogy mégiscsak nekilát egy újabb emberi konstrukció megalkotásához. Ha már így, akkor legyen úgy, hogy sokasodjanak, legyenek társai egymásnak! Hely volt bőven és  mennyivel izgalmas lenne így a paradicsomi élet! Nosza nekilátott. Ugyan nem volt teljesen tisztában azzal, hogy mi az ördögöt kellene módosítania Ádámon, de tapasztalatai szerint az alkotómunka folyamatában úgyis  jönnek a jobbnál jobb ötletek. 

Így is lett és megszületett Éva! 

Éva Ádám pontos mása volt, illetve dehogy, hisz természete a férfiénál lágyabb, kedvesebb, befogadóbb lett. Ennek megfelelően külseje is változott, a teremtő csinosítgatott rajta itt-ott egy picit és Éva tökéletesre sikeredett.

Ám valami megint csak nem stimmelt. Az Ádám és Éva nevű pár dinamikájának fogaskereke csikorgott egy kicsit. Isten megint gondolkodóba esett. Mi a baj, hisz Ádám jól funkcionál, mégis a nő közelében teljesen megváltozik. Éva minden területen jobban teljesített és ezt látva Ádámban kialakult egy masszív kisebbségi érzés. 

Isten, bár Évát fő művének tekintette kénytelen kelletlen muszáj volt visszavenni a tökéletességéből, hogy egyensúlyt teremthessen. Elvett egy kicsit Éva erejéből és Ádámnak adta, ezzel együtt a védelmezés is férfierény lett, na és a Paradicsomban is jobban navigált Évánál.

Így lett teljes a kép és Isten megpihent. Azóta is csak szaporodnak és szaporodnak, ebből meg aztán túlszaporodás lett, de ez már egy másik történet! 

Szingliként Törökországban

Vagyis nem is szingliként, mert tulajdonképpen még "férjnél" vagyok, de igazából mégsem vagyok nála.

Egyedül élek, elhagytam a férjemet. Ha nem teszem meg, lehet hogy valamelyikünk megölte volna a másikat. Tudom ez elég bizarrul hangzik, de sajnos igaz. A nárcizmus eluralkodott az életünkön, engem szinte teljesen körbeszőve. Hihetetlenül abszurd világba kényszeríti az embert, ha a párja nárcisztikus. Olyannyira, hogy mikor végre kiszabul a hálóból nagyon sokáig úgy érzi még mindig fogoly. Egy év telt el azóta, hogy a bőröndömmel felszálltam a buszra, mely egy teljesen új, kiszámíthatatlan élet felé vitt, ahol csak magamra számíthatok majd.

Egy év teljes magányban, család, barátok és társ nélkül. Sokszor hetek múlnak el anélkül, hogy valakivel beszélnék, városi remete vált belőlem. 

Ez alatt az egy év alatt persze azért történtek velem jó és rossz dolgok, de leírhatatlanul másabb fajta megélése ez az életnek, mint az előző hét évem hullámvasútazása.

Tisztább, egyszerűbb, lassúbb, néha szomorúbb, de néha boldogabb.

Akartam az egyedüllétet, akartam, hogy ne legyen mellettem senki. Vágytam a magányra, arra, hogy magamban lehessek, senki ne hasson rám és én se hassak senkire. Most jó ez így nekem, bár néha elgondolkozom, hogy már mindig így lesz-e és vajon jó-e, ha így lesz? 

Kellett ez az év, szükségem volt a lelkem gyógyulására, az elmém tisztulására. Nincs is ehhez jobb terep, mint egy idegen ország idegen városa. 

Szeretem új lakhelyemet, lassanként felfedezem és egészen jól elnavigálom benne az életemet. Vannak dolgok amik hiányoznak, az hogy télen is sétálhassak, ez itt lehetetlen, mert jóval hidegebbek vannak és a hidegallergiám ezt nem tolerálja. Hiányzik nagyon a tenger! A vízparti nyári reggelek, a nagy uszások, a vízben létezés. Ugyanakkor minden amire szükségem lehet, itt van a közelemben és mindenért elég csak egy- két utcányit gyalogolnom. İmádom, hogy naponta más parkban pihenhetek meg, ha elfáradok sétáim alkalmával. Szép virágos, zöld város ez, praktikus és nyugodt benne az élet. Azért esténként, még sötétedés előtt hazatérek, mert bizony elég multikultutális a város népe. Szíriaiaktól kezdve, az arabokon át, négerek és mindenfajta más népnek a fiai és lányai is a szomszédaim. A terror és a bűnözés is jelen van, így vannak előnyei is a remetelétnek. Ezért aztán például nem járok színházba és koncertekre, pedig most a hónap végén is lesz egy kellemesnek ígérkező előadás. Napközben viszont hála annak a magasságosnak eddig még semmi atrocitásnak nem voltam kitéve, sőt igazán sok tisztelettel és segítőkészséggel találkozom nap, mint nap. Lerí rólam, hogy idegen vagyok, így nagyon sokszor megkapom a kérdést, hogy honnan jöttem. Aztán a válasz hallatán csodálkozva  jön a következő kérdés: miért pont erre a városra esett a választásom. 

Összegezve ez az év elhozta számomra azt, hogy vissza tudjak térni magamhoz, mit mondjak elég messziről kellett indulnom. Nem tudom mit hoz a jövő, de vissza kapott harcos, erős énemmel talán könnyebben elbánok majd vele. 

Hétfőtől megint

Időről időre kapom tőletek a kérdést hova tüntem, mi történik velem? Hát tudjátok panaszkodni is, panaszkodást hallgatni is unalmas egy időután, ezért aztán hallgattam. De azt is tudom, többeteket őszintén érdekel, hogy merre visz az utam, ezért aztán így az év vége felé küldök nektek egy kis helyzetjelentést. A sors óriáskerekén újra és újra felfelé, lefelé, jobbra-balra himbálodzok egyre erősebben kapaszkodva. Ez az év engem különösen megdobált és még nincs vége. Szerelemből menekülés szerű elválásba, egyik országból a másikba, harmadikba, negyedikbe, majd vissza. A legmélyebb pénztelenség kilátástalanságából kicsit nyugodtabb körülmények közé, majd vissza. Sok leckét kapott ebben az esztendőben a lelkem is. Ajaj, de még mennyit! Volt részem elutasításban, megalázásban, kiközösítésben. Valahogy úgy érzem, mintha az élet a 2019 évet arra szánta volna, hogy koncentráltan dobjon rám minden megpróbáltatást, amit addig csak csöpögtetett. Ezzel az év végére elérte, hogy visszakapjam azt az utoljára gyerekkoromban érzett és kemény munkával lelkemből kitörölt érzést, hogy kevés vagyok. Kevés vagyok egy normális munkához, egy harmonikus kapcsolathoz. És hogy hozott ez az év jó dolgokat is? Igen, hozott! Barátságok megerősödését, két eddig ismeretlen országba kóstolhattam bele új nyelvi környezetben. Láttam szép tájakat és másfajta életstílust. 

A spiritualitás az elmúlt évtizedekben mindig is jelen volt az életemben. A vonzás törvényét, a teremtés valóságát hívő emberként igyekeztem idén is a lehető legtöbb időben ezeket szem előtt tartva élni. Mit mondjak ez most sokkal nehezebb feladatnak tűnt, mint általában. Mégis így is teremtettem. Segítségével egyszer-kétszer sikerült kihúzni magam a gödör mélyéről. Persze ahogy egyre több keserűség, szomorúság, kilátástalanság került a lelkembe, annál kevesebb hely maradt a pozitív gondolatoknak. Mégis újra és újra erőt vettem magamon és mentem tovább. Biztosan van köztetek olyan aki érezte már, hogy legszívesebben hirtelen eltűnne a föld színéről. Az sem sajnálta volna, hogy azt a kevés jót is itt kellene hagyni, ami még mindig része az életetének, csak hogy megszabaduljon a kilátástalanság érzésétől.  Na, ezt én azelőtt soha sem éreztem, pedig gyerekkoromtól kezdve sokszor lett volna alapja. Most viszont egyre többször gondolom azt, hogy felesleges már itt lennem, nincs már nekem itt dolgom! Mintha csak időhúzás lenne életem minden egyes további napja. De most tényleg! Hétfőn este haza érek a hideg házamba, ahol senki sem vár, viszont lassan a fejemre dől, mert hát öreg szegénykém és az utóbbi 6 évben magányosan várta gazdáját, aki majd gondját viseli. Sajnos hiába várta és mára bizony több sebből is vérzik, ázik, pedig jobb sorsra érdemes! Tőlem is feleslegesen reméli, hogy begyógyítom sebeit, esélyem sincs rá. Szóval keddtől én meg az én öreg parasztházam együtt várjuk a csodát, más esélyt nem látva a folytatásra.
Nem hiszem, hogy gyenge lennék, de halálosan elfáradtam. Új lendületet magamban nem találok. Kívülről sem érkezik, bár érdekes módon, mintha csak időnként jól seggbe taszajtana a sors, megvillant újabb és újabb lehetőségeket, de csak azért hogy legyen mit elvennie tőlem, ha már elhiszem, hogy az enyém lehet. Nem válogatós, lehet szó munkáról, boldogságról, mindenről amit szívesen látnék az életemben. Megadja, de vagy szinte azonnal vissza is veszi, vagy olyan hibával küldi el hozzám, amivel sajnos hasznát nem veszem.
Hát valahogy így! Viszont.....

Egészséges vagyok, ami az én koromban már nagy szó! Bár kreatívásom erősen megcsappant, szappanjaim továbbra is hozzák jó formájukat. Ebben az évben elsajátítottam egy új munka és egy új nyelv alapjait is.
Tehát tulajdonképpen, ha az élet úgy gondolja még mindig lát bennem patenciált, van még esélyem egy két elpazarolt évre itt a sárbolygón. Egyelőre fogalmam sincs a folytatásról, de ezt is lassan megszokom már.
Nektek viszont megírom, ha felszakadt a köd és látom majd merre visz a következő lépés!