Abla, abi , na meg a keresztnév

Hát az úgy volt, hogy amikor először mentünk együtt a boltba a török férjemmel, volt valami ami nagyon meglepett. A pénztároslány így közölte a fizetni valót: 25 tele yaptı abi. Hm, ez nem szószerinti fordításban annyit jelent, hogy 25 líra lett a végösszeg bátyám. Mi az hogy "bátyám" gondoltam én, mi ez a bizalmaskodás. A férjem amúgy is egy flörtölős típus, nem kellene még lovat is adni alá. 😉

Aztán teltek-múltak a török napjaim és egyszercsak valahol, már nem emlékszem hol egy srác szólított meg úgy hogy "abla",  vagyis nővérem. Gyorsan a férjemre pillantottam, mert ő nemcsak flörtbajnok volt, hanem piszkosul féltékeny típus is. Mivel nem láttam rajta, hogy le akárná csapni a srácot, nyugtáztam magamban, hogy ez így rendben van. 

Szóval kérem szépen Törökországban mindenki abla, abi, teyze vagy amca, attól függően, hogy ki milyen korosztálynak a tagja és hogy aki megszólítja őt, mennyivel fiatalabb, vagy idősebb nála.

Mindenhol írd és mondd mindenhol ez dívik, igen még a hivatalos helyeken is. 

A hivatalos helyekről jut eszembe egy másik furcsaság. İgen, igen észrevehettétek ezt a török sorozatokban is. A banktól kezdve a kormányhivatalokig mindenhol a keresztnevükön szólítják az ügyfeleket, hozzátéve hogy úr, vagy hölgy. Én például "Eszter hanım" hívószóra ugrok és megyek az ügyintézőhöz. 😉

Kíváncsi vagyok nektek mi a véleményetek erről? Nekem kifejezetten tetszik, mert mintha itt senki sem lenne idegen a másik ember számára, pláne nem ellensége!