Küçük çirak

Megint egy Törökországbeli szerintem klassz dologgal szeretnélek benneteket megismertetni.

Nagyon korán feltűnt, hogy az országban ebben milyen sok gyerek sertepertél azokban az éttermekben ahol megfordultam. Kezdetben azt hittem, de klassz a család fiataljai besegítenek a családi vállalkozásban. De aztán az egyik kedvenc helyemen is felbukkant egy olyan 10 éves fiúcska, holott tudtam, hogy a tulajdonosnak nincs gyereke. Ezen elgondolkodtam és mikor legközelebb is a ő szolgálta fel nekem a mercimek çorbámat, hát rákérdeztem a dologra. Ali bey odahívta  asztalomhoz a mosolygós tinit és bemutatta nekem - ő Hüseyin, a mi küçük çiragimiz, vagyis a tanoncunk, inasunk - mondta. Hüşeyn arca pedig egyszerre mutatott büszkeséget és szégyenlőséget. Annyira cuki volt! 😉 Aztán elkezdtem őt figyelni munka közben! Tisztelettel beszélt a tulajjal, meg a többi pincérrel, a vendégekkel meg kedvesen, mosolygósan. Látszott rajta, hogy élvezi a dolgot. A másik ami feltűnt, hogy a felnőttek sem lenézve, hanem igazi kollegalitással bántak vele. Ez a fiú mire szakmát kell választania, megtanulja, hogy kell közlekednie a munka világában. A középiskoláig bele is tanulhat több féle mesterségbe. A szakmunkásképzőben pedig már elő is léphet, nem lesz már kisinas, hanem gyakornok. 

A fodrásztól kezdve a piacig, a teázókban, éttermekben, a cipésznél, a szabónál, a pékségben mindenhol vannak ilyen szakmát elleső gyerekek.

Az én hajamat is ketten szárítják be, az egyik oldalon a fodrászom, a másikon pedig a gyakornok! Előttetek van ez a jelenet? Érdemes elképzelni. 😉

Szóval nektek mi a véleményetek erről? Mert hát, ha úgy vesszük ez bizony gyerek munka! Nekem mégis szimpatikusabbak olyan kiskamaszok, akik megízlelték már a munkát, tapasztalatokkal lettek gazdagabbak a felnőtt léttel kapcsolatban, mint mondjuk azok a kulcsos gyerekek, akik bandákba tömörülve semmit tevéssel ütik el a nyarat, vagy otthon ülve kütyűznek.

Érdekes, hogy sehol nem találtam gyerek fotót, csak olyat ahol már kamaszok az inasok. Most vagy elhiszitek nekem a leírtakat, vagy nem! 😉 

Abla, abi , na meg a keresztnév

Hát az úgy volt, hogy amikor először mentünk együtt a boltba a török férjemmel, volt valami ami nagyon meglepett. A pénztároslány így közölte a fizetni valót: 25 tele yaptı abi. Hm, ez nem szószerinti fordításban annyit jelent, hogy 25 líra lett a végösszeg bátyám. Mi az hogy "bátyám" gondoltam én, mi ez a bizalmaskodás. A férjem amúgy is egy flörtölős típus, nem kellene még lovat is adni alá. 😉

Aztán teltek-múltak a török napjaim és egyszercsak valahol, már nem emlékszem hol egy srác szólított meg úgy hogy "abla",  vagyis nővérem. Gyorsan a férjemre pillantottam, mert ő nemcsak flörtbajnok volt, hanem piszkosul féltékeny típus is. Mivel nem láttam rajta, hogy le akárná csapni a srácot, nyugtáztam magamban, hogy ez így rendben van. 

Szóval kérem szépen Törökországban mindenki abla, abi, teyze vagy amca, attól függően, hogy ki milyen korosztálynak a tagja és hogy aki megszólítja őt, mennyivel fiatalabb, vagy idősebb nála.

Mindenhol írd és mondd mindenhol ez dívik, igen még a hivatalos helyeken is. 

A hivatalos helyekről jut eszembe egy másik furcsaság. İgen, igen észrevehettétek ezt a török sorozatokban is. A banktól kezdve a kormányhivatalokig mindenhol a keresztnevükön szólítják az ügyfeleket, hozzátéve hogy úr, vagy hölgy. Én például "Eszter hanım" hívószóra ugrok és megyek az ügyintézőhöz. 😉

Kíváncsi vagyok nektek mi a véleményetek erről? Nekem kifejezetten tetszik, mert mintha itt senki sem lenne idegen a másik ember számára, pláne nem ellensége! 

Kolay gelsin!

A címben szereplō török kifejezés számomra az egyik olyan "törökösdi" amit szívesen magyarosítanék!

Inkább az értelme, a hozzátársított érzés a fontos, mint a szószerinti fordítása.

Minden olyan helyre belépve, illetve távozva onnan használják, ahol valamiféle tevékenységet folytatnak. Dolgoznak, tanulnak, ügyetintéznek stb.

A jelentése: könnyen menjen, legyen könnyen elvégezve. 

Ha belépsz egy boltba, vagy hivatalos helyre ezzel indítasz. Mindig!! Ha hozzáteszel egy "abla"-t, vagy egy "abi"-t még barátsogasabbnak tűnsz. Ezekről a megnevezésekről egy másik posztomban bővebben is írok majd, mert megérdemlik. 😉

Szóval belépsz és "Kolay gelsin"-nel kívánsz kellemes és sikeres tevékenykedést. 

Természetesen ilyen indítással megalapozod a máris kicsit magasabb rezgésszintről induló diszkurzust. Ha mosolyogsz is hozzá, még inkább stimulálod az összhangot. Talán ennek is köszönhető, hogy a törökök arról is híresek, hogy nincs megoldhatatlan feladat a számukra (addig-addig ügyeskednek, amíg valahogy sikerrel nem járnak). Hiszen úgy gondolom te is szívesebben ötletelsz megoldásokon, ha barátságosan, mosolyogva kérik azt tőled. 

Szóval "Kolay gelsin ablam, abim!" 🤗