Küçük çirak

Megint egy Törökországbeli szerintem klassz dologgal szeretnélek benneteket megismertetni.

Nagyon korán feltűnt, hogy az országban ebben milyen sok gyerek sertepertél azokban az éttermekben ahol megfordultam. Kezdetben azt hittem, de klassz a család fiataljai besegítenek a családi vállalkozásban. De aztán az egyik kedvenc helyemen is felbukkant egy olyan 10 éves fiúcska, holott tudtam, hogy a tulajdonosnak nincs gyereke. Ezen elgondolkodtam és mikor legközelebb is a ő szolgálta fel nekem a mercimek çorbámat, hát rákérdeztem a dologra. Ali bey odahívta  asztalomhoz a mosolygós tinit és bemutatta nekem - ő Hüseyin, a mi küçük çiragimiz, vagyis a tanoncunk, inasunk - mondta. Hüşeyn arca pedig egyszerre mutatott büszkeséget és szégyenlőséget. Annyira cuki volt! 😉 Aztán elkezdtem őt figyelni munka közben! Tisztelettel beszélt a tulajjal, meg a többi pincérrel, a vendégekkel meg kedvesen, mosolygósan. Látszott rajta, hogy élvezi a dolgot. A másik ami feltűnt, hogy a felnőttek sem lenézve, hanem igazi kollegalitással bántak vele. Ez a fiú mire szakmát kell választania, megtanulja, hogy kell közlekednie a munka világában. A középiskoláig bele is tanulhat több féle mesterségbe. A szakmunkásképzőben pedig már elő is léphet, nem lesz már kisinas, hanem gyakornok. 

A fodrásztól kezdve a piacig, a teázókban, éttermekben, a cipésznél, a szabónál, a pékségben mindenhol vannak ilyen szakmát elleső gyerekek.

Az én hajamat is ketten szárítják be, az egyik oldalon a fodrászom, a másikon pedig a gyakornok! Előttetek van ez a jelenet? Érdemes elképzelni. 😉

Szóval nektek mi a véleményetek erről? Mert hát, ha úgy vesszük ez bizony gyerek munka! Nekem mégis szimpatikusabbak olyan kiskamaszok, akik megízlelték már a munkát, tapasztalatokkal lettek gazdagabbak a felnőtt léttel kapcsolatban, mint mondjuk azok a kulcsos gyerekek, akik bandákba tömörülve semmit tevéssel ütik el a nyarat, vagy otthon ülve kütyűznek.

Érdekes, hogy sehol nem találtam gyerek fotót, csak olyat ahol már kamaszok az inasok. Most vagy elhiszitek nekem a leírtakat, vagy nem! 😉