Önvallomás /végképp parasztasszony lett belőlem/

Bizonyára észrevettétek, hogy az utóbbi időben nem igazán írtam életemről, nem osztottam meg Veletek fontosabb eseményeit, kizárólag termékeimről posztoltam. Az utóbbi év nem semmi hullámvasútra ültetett, sokféle szempontból is,  főleg érzelmileg. /utóbb anyagilag is/.
10 éve mikor a városból kiköltöztem ketten voltunk, eleinte megosztva a terheket éldegéltünk. Nem kevés pénzbe, munkába tellett, míg létrehoztuk  új otthonunkat. Aztán előbb lelkileg, aztán fizikailag is egyedül maradtam. Tapasztalataim szerint a falusi élet egy gondos asszonyra és egy dolgos férfira van kitalálva, így hát elég bicegősen telt az utóbbi 3 év, amellett, hogy sikerült nagyon megszeretnem ezt a létformát. Az elmúlt tél viszont nagyon megviselt és megérlelődött bennem a gondolat, hogy muszáj lenne feladnom falusi életem és be kellene költöznöm a városba, be a kényelembe, be a biztonságba. Sajnos a szappanozás is egyre kevesebb munkát ad és ezzel együtt természetesen a bevételem is jócskán megcsappant az idők folyamán, hiába nagy sláger lett a szappankészítés. :) A bankot, a házat, az állatokat, na meg még magamat is fenntartani, eltartani viszont nem kevés pénzbe kerül, így hát meghirdettem szeretett házamat és mikor jöttek a vevők eleinte biztos voltam benne, hogy az az egyedüli lehetőségem, ha megadom magam és visszavonulok oda, ahol egyedül is boldogulok. Ott a családom, kevesebb a rezsi, nem kell állandóan a lakás renoválására költeni és a bolt is közelebb van. Aztán mikor szép lett a tavasz és az egyik érdeklődő másodszor is visszajött, mert megtetszett neki az én kis kulipintyóm, szóval mikor kikísérve beléptem a konyhámba bizony elpityeredtem. Mikor másnap felébredtem és kimentem a kecskéimhez, akiket ugye itt kellene hagynom, ha költöznék, hát olyan erős érzés kerített hatalmába, amitől azóta sem tudok szabadulni. Lehet, hogy idővel a fejemre fog omlani a ház, mert nem lesz pénzem arra, hogy kijavíttassam a hibáit, lehet, hogy hónapokig nem lesz lekaszáltatva a kaszálóm, de itt maradok, mert szép a falusi élet és legalább éhen nem halok, mert a tejem, a tojásom, a zöldségem meglesz! Egyébként is úgy érzem egyre nagyobb kincs lesz a termőföld, lehet, hogy 10 év múlva az én kiskertem lesz a család éléstára! Ha kell újra használatba veszem a vegyestüzelésű kazánt és nem fűtök gázzal, de amíg nem muszáj nem megyek innen sehová, maradok itt az én kecskéimmel, tyúkjaimmal, az én okos kutyuskámmal, aki szintén nem igazán városi kutya, na meg a rózsáimmal, bent a nyáron klíma nélkül is hűvös, télen meg hőszigetelés nélkül is meleg vályogházacskámban. Lehet, hogy télen megint elkívánom valamerre a falut, de most már tudom, nem olyan egyszerű nekem innen már elszabadulnom! :)

Tervezem, hogy mivel már nincs annyi kecském, hogy ekkora legelő kelljen nekik, kihasítok egy részt belőle és levendulát, kamillát termesztek benne, esetleg egy-két másfajta gyógy és fűszernövényt is. Régen még az "ősidőkben", még a kecskék előtt volt nekem gyógynövény kertem és szépen fejlődtek benne a palánták. Volt olyan, mely még 2 év után is kibújt mielőtt a kecskék lelegelték volna. :) Van egy friss tapasztalatom a levendulával kapcsolatban. Tegnapelőtt levágtam a tavaly ajándékba kapott nagy csokor szárított levendulát a szappankonyhám ablaka felől, mert ugyan az illata még finom volt, de a színét teljesen elvesztette. Kivittem a kecskék istállójába és szétszórtam az  almukra. Természetesen  jöttek is mindjárt megnézni mit művelek, egy két szálat elropogtattak, a többit meghagyták. Na de én nem is azért vittem be hozzájuk a levendulát, hogy megegyék, hanem azért mert sok volt bent a légy és én meg gyűlölöm a légypapírt, így gondoltam megpróbálom kiváltani. Hát mondhatom nagyon jól sikerült! Amellett, hogy kellemes levendula illat van az istállóban, tegnap délután egy-két legyet láttam bent! :) Éljen, nem kell undorító légypapír.
Egyszóval most megint visszaveszek a kecsóktól egy kis földet, amit ugyebár 10 éve nem ért vegyszer, viszont egy kis kecsketrágya került bele és beültetem. Egyenlőre azt szeretném elérni, hogy a szappanjaimba saját termesztésű gyógynövények kerüljenek, de van egy nagyobb volumenű tervem is velük, az egy kis beruházást igényel, tehát egyenlőre marad terv, de bízom benne, hogy talán jövőre már megvalósulhat.

Hát így, ahogy a falusi ember mondja, valahogy így vagyok én mostanság, úgy látszik végérvényesen parasztasszony lett belőlem. :) De hát mit csináljak, mikor még mindig akkora örömet jelent egy-gy kisgida, vagy kiscsibe születése, hogy képes vagyok egész nap csak állni mellettük és  nézni, ahogy  ismerkednek a világgal. Azt is nagyon várom minden évben mikor jönnek a fecskék és bár nem könnyű itt falun az élet, de talán megéri a sok munka, fáradtság.

Kívánok Nektek nagyon szép Pünkösdöt!! Én ma idevárom a városi családomat, mert a május falun a legszebb! :)