Szeretik-e a törökök az állatokat?

Amikor még magyar magyar voltam, fogalmam sem volt arról, hogy milyenek a törökök. Semmiféle kontaktus nem volt az én életem és az ő életük között. Persze amikor már derengeni kezdett, hogy közöm lesz hozzájuk olvastam ezt- azt az interneten és érdekes módon még a török filmek is akkortájt kezdték diadalútjukat a magyar tv-ben. Szóval úgy gondoltam nem megyek törökhonba teljesen tudatlanul. Ám hamarosan kiderül, hogy de! Azt kell, hogy mondjam és ez lehet, hogy sokakban megdöbbenést vált majd ki, hogy itt mintha nem egy, hanem két mátrix lenne egyidejűleg. És ez nem csak úgy cuzammen a török valóságban van így, hanem egy-egy emberen belül is. Nézzük kicsit konkrétabban mire is gondolok.

Én ezzel a "tudással" érkeztem ide: a törökök őszinte, barátságos, segítőkész emberek, akik mindenkinek, mindent eltudnak adni! Na ez utóbbi valóban igaznak bizonyult, de lássuk mit tapasztaltam én az előző állításokkal kapcsolatban.

Őszinteség. Az itt nincs kéremszépen. Vagy ha van, tényleg csak egy-két helyen merészkedik elő, máshol meg megjátszás van ezerrel! Tipikus a mosoly mögötti "ugyan már ugye te sem gondolod, hogy valóban kedvellek" tipusú gondolatmenet. Vagy a " jól van úgy csinálok, mintha egyetértenék veled, de jobb ha tudod, a szomszédasszony-nyal jó alaposan kitárgyaljuk majd, hogy milyen bolond is vagy" . De elég sokszor képbe kerül a " jaj, de kár hogy máris mész, de igazából, már egy órája is későn lét volna" .

Hé, nem a macskákról akartam mesélni Nektek?? Akkor majd máskor tovább taglalom a török lélek rejtelmeit, most jöjjenek az állatok.

Azért nem volt teljesen felesleges ez a kis személyiség boncolgatás, mert a mostani témánk is erre a sámfára húzható. Miért is? Azért, mert a fent vázolt kettősség ebben a viszonylatban is fellelhető.

Amikor ideköltöztem azonnal feltünt, hogy milyen sok macska és kutya kóborol az utcákon, tereken. Mi is lehetett volna más, az első reakcióm az volt, hogy "de jó, jó helyre kerültem, a törökök is szeretik az állatokat!"

Aztán, ahogy addigra már annyi mindent, ezt is felül kellett írnom magamban. Az új meglátásom ezzel a témával kapcsolatban: a törökök szeretik nézegetni, simogatni az utcán élő állatokat, de kevesen szeretnek gondoskodni róluk. Az épületek előtt itt-ott van kitéve víz és macska, vagy kutyatáp, de arra már nagyon kevesen kaphatóak, hogy befogadjanak az otthonaikba állatot. Természetesen ezt nem hagyhattam szó nélkül, rendre megkérdezem azokat, akik arrajárva simogatni szerették volna az általunk etetett macskákat, hogyha szereti az állatokat, miért nem vesz egyet közülük magához. A legtöbbször nagy kerek szemekkel néztek rám és a legtermészetesebb módon azt válaszolják, hogy még mit nem, akkor szőr lenne a lakásban. Meg mit szólnának a vendégeink? Brrrrrr!

Na már most ezek a macskák általában a szemétből táplálkoznak, itt nincs teteje a szemeteseknek. Nagy a valószínűsége, ha a macskák nem lennének már rég patkány és egéruralom lenne Törökországban! Szerencsétleneket nem ivartalanítják, így egész életükben vagy vemhesek, vagy a kicsnyeiket istápolják. A kölykök halálozási aránya olyan 80 %. Ez sajnos saját tapasztalat is. Elüti őket egy autó, pici korukban megeszi egy bakmacska, vagy egy kutya, vagy betegek lesznek, van olyan is közülük aki éhenhal. Borzalmas a helyzet!! És akkor még meg sem említettem a víz nélkül a tar legelőre tűző napra kikötött szamarakról, lóvakról.  Na és a téma csimborasszójáról a Kurban bayramról sem szóltam! 

Ez a szerencsés macsek egy műszaki boltban talált otthonra, mert azért ilyen is van hála Istennek! 

Aztán nagyon sok a megcsonkított macska. Nincs meg az egyik lába, soknak hiányzik a farka, vagy az egyik szeme, vagy füle. Nem is akarok belegondolni, hogyan vesztették el. 

Pedig olyan aranyosak, szépek és hálásak! Mi eleinte 5-6 macskát etettünk, mára már ez a szám 20 körülire duzzadt. 2 év alatt 3 kölyök macska tudott csak felnőni a mi anyacicáinktól. 

Ja és nekünk sincs otthon macskánk, pedig nagyon szeretnénk. Mit gondoltok mi az oka ennek?? Tudjátok mi kétlaki életet élünk és van, hogy hónapokig Magyarországon vagyunk. Ha macskánk lenne, akkor ezekben az időszakokban vigyáznia kellene valakinek rá. Mi sem lenne logikusabb, ha már a szomszédunk egyben az anyósom is, hát ő gondozná a távollétükben. Na ő is török! Szőr, vendégek stb. Nem vállalja! Hogy egyem meg az a gyönyörű bársonyos női lelkét! 

Hát gondolom nem ilyen posztra számítottak cica témában. 

Sajnálom, bárcsak írhattam volna pihe - puha történetet, mert az azt jelentené, hogy a törökök szeretik az állatokat! 

 Remélem ő felnőhet, érte aggódunk mostanában. 

U.i.: természetesen, mint mindenben itt is vannak szép számmal kivételek, akik tisztelik és szeretik is az állatokat! Őket általában én is nagyon csípem! 😉