Mióta megpróbálom gondolataim jó útra terelését a gyakorlatban is megvalósítani, nem nézek tévét, híradót sem! Nem olvasok újságot, se napit, se bulvárt. Nem én, semmilyent! Mióta ezeket eltakarítottam az életemből észrevehetően kevesebb dolga van a gondolatmosógépemnek.
Mert hát mivel is kellett megbírkóznia, amíg ezek napi rendszerességgel életem részét képezték?
Politika: Hm, igen! A politika. Kiharcoltuk a demokráciát! Aztán most szavazunk és nyelünk. Embertársaink többségének döntése a mostani helyzet. Tudok tenni ellene valamit? Igen! Újra és újra elmegyek szavazni és bízom benne, hogy az én általam megválasztott politikai erő intézkedései lesznek a mérvadóak. Ha meg mégsem egyezett a vágyam a többség akaratával, akkor így jártam! Nem gondolom, hogy ha minden este beengedem az otthonomba, a gondolataimba, sőt az érzéseim közé is, azzal bármit is elérnék azon kívül, hogy szegény mosógép Mancinak sokkal több munkát adnék. Hagyom hát, hogy a fontos hírek eljussanak hozzám, a többit meg megpróbálom a mentális kapuőreimre bízni.
Tragédia égen, földön: a híradó igazi léleknyomorító percei! Bámulod, hogy ki kit ölt meg, ki fulladt vízbe, ütötte meg az áram, vagy falta fel egy medve, hány embert lakoltattak ki aznap, milyen módon nyomorítottak meg állatokat. Bámulod és eközben olyan romboló folyamatok indulnak el a lelkedben, amik hosszú órákra letargiába sodornak. Egy-pár év után ezzel a napi edzéssel eléred, hogy már nem is rendítenek meg annyira ezek a hírek, csak bámulod őket blazírtan. Megint felteszem a kérdést, tudsz valamit tenni is, vagy csak megnézed ezeket a tragédiákról szóló híreket? Igen tudsz! Ha a való életben találkozol hasonló helyzettel és lehetőséged van rá, segíts!!!
Aztán jöhetnek a celebek! Azta! A Jóskapista sötét sárgát pisilt, a Tündibündi meg megcsalta a 51-ik pasiját! Kit érdekel??? Ugyanakkor lehet, hogy fogalmad sincs arról, hogy mi történik a gyerekeddel az iskolában, miért lógatja az orrát napok óta, vagy hogy a férjed mit és kivel ebédelt ma.
Aztán ott vannak az agyzsúgorító sorozatok, celeb show, meg mit tudom én micsoda gazok.
Facebookot használok. Használok, de alaposan szűröm! Nem egyszer megkértem már jó pár ismerősömet, hogy például állatkínzós képeket ne küldjön nekem. Ha nehezére esik a beállításoknál kikötni, hogy én ne lássam ezeket, hát töröljön nyugodtan, nincs harag! Aki ismer tudja, hogy mennyire szeretem az állatokat. Napokig tud kísérteni egy a hírfolyamomban hirtelen előugró megcsonkított, megnyomorított macska, vagy bármilyen más fajta állat képe. Ezekkel kapcsolatban is az a véleményem, hogy teljesen fölöslegesen sokkolják vele a jóérzésű embereket. A lelkinyomorékok meg kéjjel nézegetik őket. Amit tenni tudok, hogy "imádkozom", hogy ne vonzzak be ilyen embereket az életembe, se virtuálisan, sem a valóságban! Azonkívül mindennap teszek a közelemben élő utcán tengődő állatokért!
Úgy érzem világunk kezd eltolódni a néha aprónak tűnő tettekkel téli életmódtól, a "csak ülök és bámulok, néha ingatom a fejem" életstílus felé és ez nagyon nem jól van így!
Erről beszélek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése