Ez vár ránk

Azt hiszem a meteorológusok is nyaralni mentek, mert már negyedik hete ugyanazt az előrejelzést nyomatják!

Na már most ezt a hőséget fehér ember lánya csakis az alábbi módon tudja kibírni:

Reggel korán kell kelni (ez a korán nem azonos a mi megszokott koránunkkal, ez itt reggel 8 órát jelent. Tehát nyolckor ki az ágyból, akkor is, ha éjjel kettőig lakodalom volt a szomszédos lakodalmasházban. Erről az épületről és működéséről írok majd külön!)
9-kor reggelizés és zuhanyzás után maximum 9 órakor indulás a közeli plázsra. Azért ez jó kis séta, kb. 20 perces. Na ott aztán göncöt le és azonnal a vízbe. A tengervíz furcsán viselkedik. Minden egyes reggel piszkosul hidegnek érzem, de csak addig, amíg el nem kezdek úszni. Aztán húdefinom simogatós főleg, ha nincsenek nagy hullámok. A férjem nem jön velem, ő nincs oda annyira a lubickolásért, mint én. Egyébként a vele együtt töltött idő legnagyobb vívmánya, hogy megtehetem, hogy egyedül is elmehessek reggelente úszni. Hú, nem kis meló van benne, de sikerült!
Szóval úszkálok, közben minden reggel hálát adok azért, hogy megvalósult a rég áhított tengerpart melletti életem. Meditálok, lebegek a sós víz felszínén és időnként, hogy sportoljak is egy kicsit belehúzok az úszásba. Ilyenkor reggel nincsenek sokan a vízben, mondom errefelé ilyenkor még a legtöbben a lóbőrt húzzák. Szeretek egyedül lenni ebben a másfél, két órában, csak én meg a tenger. Néha innen-onnan kapok egy-egy "Günaydin"-t, vagyis Jó reggelt és az is előfordul, hogy elbeszélgetek néhány unatkozó hölggyel. (Külön posztot szánok itt a török nők beszélgetés kényszeréről.)

Kb. másfél óra múlva miután totálisan ellazultam, minden idegesség, szomorúság elköltözött belőlem kimászok a vízből. Szándékosan használom ezt a szót, mert hihetetlenül nehéznek érzem a testemet, kb. mint egy partra vetett bálna. A zuhanyzás után kifekszem a napra, persze szigorúan naptejjel lekezelve és egy kicsit megszárítkozom.
Ekkora szokott odaérni a férjem, aki az édesanyjával reggelizik, tv-zik ez idő alatt. Természetesen a szomszédban lakó anyósomról is születik majd poszt lehet, hogy több is. Érdekes téma!
De, hogy folytassam a kánikulai napjaim bemutatását, a férjemmel együtt egy közeli kávézóba indulunk meginni egy-két teát a fák hűvösében. Közben megnézzük, hogyan hajóznak ki a kikötőből az aznapi hajótúrázók. Csodálatos látvány, ahogy 6-7 hajó táncoló, jókedvű emberekkel a fedélzetükön egymás után lágyan elinbolyog a tengeren a közeli nemzeti park felé.

Így elücsörgünk bámészkodva, beszélgetve maximum délután egyig, mert akkorra már nincs az a fa ami enyhíteni tudná a hőséget. Amikor hazaérünk azonnal klíma munkára fogás, függöny behúzás.

Ebédfőzés, mosás, takarítás csakis klíma használat mellett, anélkül minden mozdulatra patakok indulnak el a testem minden porcikájáról. 

Miután túl vagyunk az ebéden és a teázáson is (ugye feltűnt milyen sokat teázunk és higyjétek ezzel errefelé mindenki így van) lepihenünk egy kicsit, vagy az internetet bújjuk. Este 8 után aztán elindulunk naplementét nézni, de előtte megetetjük a fogadott macskáinkat. A macskákról is érdemes lesz szólnom majd. Ha elfelejteném szóljatok rám!

A naplementét megint csak a tengerparton ülve élvezzük és mikor véglegesen befejezi aznapi földi munkáját, mi sétálunk még egy kicsit, legtöbbször a kikötői sétányon. A bevásárlás is ilyenkorra marad, így mire hazaérünk már nincs az az elviselhetetlen forróság. A lefekvés körüli procedúráról megint csak külön kell majd szólnom, nem semmi, azt elárulhatom.

Hát nagyjából így telnek a kánikulai napjaim és ahogy az előrejelzést nézegetem a következő hetem is így zajlik majd!