Ezt az első kiborulásomat követte egy második két nap múlva. Aznap is Galinával voltam és a kínaiak emeletét takarítottuk. Ő ágyazott, én meg a fürdőszobákat próbáltam rendbe rakni. Elképesztő hogy ezek a ferde szeműek milyen trehányak. Egy nap alatt totálisan össze koszoltak mindent megint. Mindenhol haj és másféle szőrzetek, az összes törölköző foltos. A WC t még véletlenül sem húzzák le. Na és annyi cuccuk van, mintha egy évre jöttek volna. Egyszóval mikor egy-egy fürdőszobával végeztem, hát hálát adtam a jó égnek. Aznap érthető okokból nem ebédeltem. Mikor végeztünk és a koszos törölköző és ágynemű halommal a mosodába értünk, Galina megint rákérdeztem, hogy lassú vagyok próbáljak meg egy kicsit gyorsabb lenni. Először arra gondoltam hogy na szuper itt kétnaponta sírni fogok, de aztán arra jutottam, hogy nem, akkor sem adom meg neki ezt az örömet és elkezdtem németül elgagyogni, hogy én nem vagyok profi szobalány és ezt az önéletrajzomban is jeleztem, nem tehetek róla hogy kevesen vagytok, attól még nekem jár a betanulási idő. Azt hiszem nem szokott hozzá hogy vissza vágjanak neki, egy hang nélkül ott hagyott, hátra ment a mosógépekhez és aznap már nem szólt hozzám többet, másnap pedig beosztott az Eli mellé. Eli vagyis Elena tudjátok az a húsz év körüli bolgár copfos lány. Hú mekkora különbség volt vele dolgozni. Ohne stressz, mégis gyorsabban ment vele a munka. Nem lettünk barátnők, de legalább nem éreztem azt az állandó negatív energiát, amit Galina közelében. Azon a héten embernek éreztem ismét magamat és a munkaidő végeztével sem voltam annyira fáradt. Így aztán délutánonként nagyokat Sétáltam a tóparton, fagyizgattam, néha még a pékség teraszára is kiültem megenni egy sütit. De…. A visszapofázásom után tökéletesen ellenséges közeg vett körül, Galina és Gabi a reggeli köszönésen kívül egyáltalán nem voltak hajlandóak velem szóba állni. Illetve nem is igaz, mert Galinának délutánonként még rám kellett osztani a legszarabb munkákat. Nem baj gondoltam, akkor is megcsinálom!
Aztán eljött a Húsvét! Mivel a pincér lányok és a recepciós lányok közül párral addigra már jóba lettem, beszélgettünk néha, ők elmondták, hogy soha ennyien nem jelentkeztek be még hozzájuk Húsvétra. Full házzal vártuk az ünnepet. Többek között három busszal is érkeztek vendégek. És ha ez még nem lett volna elég szombat vasárnap megint Galinával dolgoztam. Egyszerűen szörnyű volt. Nemhogy sétálgatni nem volt kedvem délutánonként, de szinte meg mozdulni se tudtam. Vacsorázni se mentem át a hotelba, a szokásos krumplis hús komboért. Ja igen a kajáról még nem is beszéltem. Minden vacsorára krumpli és hús volt. Ebédre egyetlen egyszer volt leves és kétszer volt zöldséges étel a többi szintén hús és krumpli.
Szóval ott tartottam hogy Húsvét! Több szempontból is emlékezetes marad ez az ünnep számomra, többek között azért is, mert életemben először kaptam borravalót. Mielőtt kimentem volna Németországba sokat olvastam a szobalányi munkáról és szinte mindenhol megemlítették, hogy a távozó vendégek búcsúzáskor egy, két euro borravalót hagynak a szobában a takarító személyzet részére. Húsvét hétfőig 1 Centet sem láttam ezekből a pénzekből, hisz mindig Galina ment először be a szobába gondolom körülnézett elrakta az Eurokat Nekem meg nem adott belőle. Na de Húsvét hétfőn Eli volt a társam és bizony volt olyan szoba, ahol 10 eurót is hagytak nekünk. De ezt adjátok össze! Tudjátok mi volt? Ahogy felértünk az emeletre reggel, először végigmentünk minden szobán csak azért, hogy begyűjtsük a borravalót. Később értettem meg miért! Érdekes módon azután hogy a Galina szokásos ellenőrző körútját megtette, egyetlen egy Centet nem tudtunk összeszedni. Mivel olyan sok vendég volt, ránk osztott még egy fél emeletnyi szobát. Na kérem Galina ott szépen összeszedte az összes borravalót. Mire mi odaértünk nekünk csak a munka maradt. Szuper, nem?
Ugyancsak ezen a héten történt hogy végre elmentek a kínaiak! Az, milyen megkönnyebbülés volt! Igazi mosollyal tudtam nekik búcsúzólag “Gute fahre” -ét mondani, csak menjenek már! Nagyon sok mindent hagytak a szobáikban. Ennivalót, innivalót, vízforralót, kistáskát! Tényleg sok mindent, amit aztán a vagonnal a mosodába vittünk. A munkaidő végeztével amikor elhangzott a “csusz”, láttam hogy Galina kezdi kipakolni a vagonból a cuccokat. Nekem meg intet, hogy lehet hazamenni. Szerintem osztoztak a szajrén. Furcsa egy világ ez!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése