Körülbelül most jutottunk el a címben szereplő lepedőkkel és bolgár biórobotokkal való küzdelemig. Az első három napban leginkább csak ágyaztam, majd szerda délután végre kaptam egy fürdőszobát. Ellenőrzéskor az egyik pohár nem volt teljesen ki polírozva és a tükrön is maradtak vízcseppek. Itt jegyzem meg, hogy még véletlenül se igyatok a szállodai poharakból úgy, hogy előtte alaposan ki ne mostátok volna! Ki tudja mit tisztított a pohár előtt a ronggyal a szobalány! Az én foltosan maradt poharamat például az ablaktörlőfolyadékos ronggyal polírozta “tisztára” Galina. De legalább nem azzal, amivel viszont a wc-t tisztítottam! Szóval erre figyeljetek oda!
Amúgy eddigre már nagyjából átláttam a feladatokat és azt is, hogy óriási elvárások vannak. A szálloda szobái egyszerű berendezésüek, de tiszták, az egyik szárny pedig szépen felújított. A legtöbb szoba kétágyas és teraszos és vannak 40-50 négyzetméteres apartmanok is. A feladat pedig attól függ, hogy marad-e a lakója, vagy távozik. Én jobban szerettem a távozó szobákat, ott ugyan több a munka, de mivel nincsenek már ott a vendégek cuccai, könnyebben tisztíthatóak, takaríthatóak.
Erről jut eszembe! Tudjátok melyik náció a legpiszkosabb, legrendetlenebb? Hát a kínaiak. A többiek elmondása szerint általában nyáron özönlik el a szállodát, de idén már áprilisban jöttek és ott is maradtak 10 napig. Körülbelül 30 szobát foglaltak el és hát mit mondjak alig vártuk, hogy távozzanak. Elég ha annyit mondok, hogy kétszer annyi időbe tellett egy kínaiak által lakott szobát és fürdőszobát rendbe rakni, mint bármilyen másik nemzetbeli vendég szobáját?
Csütörtök reggel aztán két meglepetésben is volt részem. Az egyik az volt, hogy kaptunk egy kis tanulólányt, akit már láttam a szálloda recepcióján is, most hozzánk osztották be. Már első pillantásra gyanús volt nekem, mármint az, hogy török. Németül beszélt és otthonosan mozgott a mosodában, sokat mosolygott és dohányzott. Látszott rajta, hogy nem görcsöl rá semmire, szépen, nyugodtan dolgozott. Éles kontrasztban a többiekkel, akik viszont, mint a stresszes hangyák végezték a feladataikat. Akkor lett biztos, hogy jól gyanítottam a hovatartozását, amikor meghallottam a nevét. Mivel addigra már totálisan ki voltam éhezve az emberi kommunikációra, azonnal elkezdtem vele törökül beszélni. És láss csodát mintha visszahuppantam volna egy másik, idegen bolygóról, tudtunk beszélgetni. Amolyan normális kérdezz felelek típusú diskurzust folytattam vele. Az az öt perc olyan volt számomra, mintha oázisba jutottam volna a sivatagból. Kellett is ez a jófajta energiatöltet, mert Galina kijelentette, hogy aznap egy emeletet fogok kapni és egyedül dolgozom! Hm, és hol marad az az egy hónap ami alatt mindig be leszek valaki mellé osztva? Ránéztem a török lányra és láttam az arcán a döbbent csodálkozást. Bennem két ellentétes érzés jött létre abban a pillanatban! Az egyikben kétely volt, mégpedig abból adódóan, hogy ugyan tudom már az összes feladatot, de még egy darab komplett szobát sem csináltam egyedül, most megtudok-e majd húszat csinálni? A másik viszont kellemes érzés volt, éreztem szeretek majd egyedül dolgozni. Bevallom őszintén eléggé fusztráló tudott lenni, hogy általában rám kellett várni amikor valakivel közösen osztozunk a feladatokon. Most viszont majd nyugodtan állok neki a munkának és reméltem, hogy eredményesen zárom majd a napot. Bekészítettem a vagont, az emeleten a kocsit és nekiláttam. Hát mit mondjak a 10-ik szoba után már küzdelem volt a lepedőkkel, a zuhanyzó lefolyókkal és a poharakkal is, de megcsináltam. Megcsináltam, de másfél órával később értem le a mosodába, mint a többiek. Akkor jött az ellenőrzés. Voltak hibáim, itt egy folt a zuhanyzó fülke ajtaján, egy másik szobában meg nem volt elvágólag a lepedő. És a poharak! Azok lettek a mumusaim! Vagy négy darabot kellett újra mosnom és políroznom. De mindent összevetve büszke voltam magamra, mert ennyit a többiek is hibáztak. Ezt onnan tudom, mert amikor a Galinával voltam, együtt mentünk ellenőrizni a többieket. Bizony, évekkel a hátuk mögött, még mindig hibáztak. Mikor az én ellenőrzésem befejeződött együtt mentünk vissza a mosodába és a Galinától elég komoly kioktatást kaptam. Lassú vagyok és így a többieknek több munkát kell bevállalniuk, ez így nem jó és nézzem meg ma is mennyivel később végeztem. Na addigra már annyira tropára voltak az idegeim, hogy elsírtam magam. A török kislány oda jött hozzám és ameddig a többiek bolgárul karattyoltak, ő vígasztalt, hogy hogyan képzelte a Galina, hogy a negyedik napon egyedül dolgoztatott. Nekik, többieknek aznap kevesebb munkájuk volt, mint amennyit velem végeztetett el. Ne sírjak, ez nem az én hibám. Ő most már második éve gyakornok itt és eddig még a két bulgáron, meg a Gabin kívül mindenki elmenekült innen egy hónapon belül. Ő is alig várja, hogy mehessen innen a következő héten a konyhára. Felajánlotta, hogy szívesen tolmácsol, ha beszélnék a hotel igazgatónőjével. Olyan jól estek a szavai, hálás voltam értük, de nem mentem panaszkodni.
Szerencsére péntekre szabadnapot kaptam, így a testemnek és lelkének is esélye adatott egy kis felfrissülésre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése