Ha nehezen is, de elmúlt a Húsvét, életem legnehezebb Húsvétja! Se színes tojás, se locsolók, viszont rengeteg munka. Hála az Istennek Elivel maradhattam és a munka is kevesebb lett. Azon a héten egyetlen szabadnapom sem volt és pénteken kiderült, hogy az azt követő héten is csak szombatra kaphattam egy nap pihenőt. Számoljunk csak, az 15 nap folyamatos munka. Nekem a kezdőnek, jóval túl az ötvenen. Akkorra már jócskán érlelődött bennem a távozás esélye. Utáltam reggel bemenni a mosodába, kezdtem láthatatlannak érezni magam. Még soha sehol nem voltam ennyire magányos, mint ezek között a nők között. Még akkor sem, ha totál egyedül voltam. Néha elnéztem őket, a folyton stresszes Galinát és a tisztaságmániás Gabit. Mind a kettejüknek remegett a keze és nem tudom miért, de még az is közös volt bennük, hogy a foghúsuk gyulladt piros volt. Elvitathatatlan, hogy jól és szépen dolgoznak, szinte “robotként”, de nem láttam bennük semmi lágyat, nőieset, sőt emberit sem nagyon. Amikor velük voltam egy légtérben tömény negatív energia burokban éreztem magam. Kezdett abból is elegem lenni, hogy mindig rám osztották a közös helyiségek, folyósok wc-inek, vagy a még meleg szauna tisztítását. Ami viszont végleg betette a kaput nálam az az volt, hogy egyik délután egy normál vödör vízzel és egy felmosóval akarta felmosatni velem a kb. 80 négyzetméteres éttermet úgy hogy padló tele volt morzsával, szétkent olívával, meg lecsöppent mézzel, lekvárral. Már mikor megláttam megmondtam, hogy ide előbb söprű kell, de Galina erősködött, hogy nem, nem, elég a felmosót használnom. Hát nem volt elég, viszont sehol nem találtam söprüt. Arra jutottam, hogy oké, akkor a még száraz felmosóval összehúzom a koszt és majd aztán felmosok. Na most ebben az étteremben kb. 20 asztal volt és rengeteg szék. Minden egyes asztaltól előbb elhúztam a székeket körbe “söpörtem”, majd vissztoltam a székeket. Mire végeztem egy jó nagy halom szemét keletkezett, amivel nem tudtam mit tenni, így az egyik sarokba halmoztam és kezdtem a felmosást. Ekkor jelent meg az étterem ajtajában Eli, hogy a Galina üzeni, hogy siessek, már kész kellene lennem! Na ekkor szakadt el nálam a cérna! Idegesen megmutattam Elinek a szemétkupacot és, hogy kell egy lapát, de egy seprű is jó lenne és hogy üzenem a Galinának, hogy lehet jönni segíteni. Szegény Eli egy darabig nézett rám, majd vállatrántott és otthagyott. Én meg folytattam a munkát! Már a végefelé jártam mire megláttam Galinát kezében egy seprűvel, meg lapáttal. Teljesen nem értettem, hogy mit trillázott nekem, de az biztos, hogy arra megint hosszasan kitért, hogy ez így nem jó, meg hogy milyen lassú vagyok. A válaszom az volt, hogy nem sokáig kell már bajlódnia velem, holnap felmondok. A döbbenet, a csodálkozással vegyült némi örömmel az arckifejezésében, egy szó nélkül otthagyott, én meg befejeztem a munkámat. Mikor visszamentem a mosodába, világos volt számomra, hogy már mindenki tud a szándékomról, de nem érdekelt, addigra már tényleg betelt a pohár! Elivel mentem a szállásra és megkérdezte, hogy tényleg felmondok-e és, hogy miért? Elmosolyodtam és csak annyit kérdeztem, waruuum? Nem kért több magyarázatot. Még este megírtam a felmondásom. Vacsorára azért átmentem a szállodába, a konyhán épp a Gabi férje Csaba mosogatott.
- Hallom felmondasz! Megértem! Én is mennék innen a francba már, de Gabi nem akar.
Elmondtam neki mitől borult ki a bili, erre olyat mondott, hogy alig akartam hinni a fülemnek.
- Ja igen - kezdte - valamelyik nap a Gabi is panaszkodott, hogy felmosás előtt össze is kellett söpörnie és alig talált söprűt!
Esküszöm majdnem megpusziltam Csabát ezekért a szavakért, balzsam volt a lelkemre. Persze nem tettem meg, pedig akkor legalább némi oka is lehetett volna az ellenségeskedésre a kedves feleségének.
Másnap reggel reggeli közben emailben elküldtem a felmondásomat, azzal hogy várom a főnökasszony válaszát, mikor mehetek. A szerződésemben 3 hónap próbaidő szerepelt és az, hogy ez idő alatt 7 nap a felmondási időm. Amikor megjelentem munkára Galina megkérdezte, hogy mikor mondok fel és meddig maradok. Felvilágosítottam a helyzetről, amit egy fintorral nyugtázott és elindult a recepcióra az aznapi beosztásért. A főnökasszonnyal tért vissza, aki rám nézve flegmán csak annyit mondott, ha akarok mehetek azonnal. Hát nem is kellett nekem több, mondtam rendben és amíg kiszámolták mennyi pénz is jár nekem, elintéztem egy transzfert Münchenig. Természetesen az elszámolás sem volt korrekt, de engem már ez sem érdekelt, egy percig sem akartam tovább abban a szállodában maradni. Amint megkaptam az alamizsnámat, tudattam a főnökasszonnyal, hogy másnap reggel elhagyom a szállást!
Hát körülbelül ennyi volt az én egy hónapnyi küzdelmem a lepedőkkel és a biórobotokkal!
Nem mondom, hogy kellemes időtöltés volt, de arra igenis jó volt, hogy beletanultam egy új szakmába és volt egy pár szép napom amit csavargással tölthettem egy gyönyörű vidéken.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése