Egy hónapnyi küzdelmem a lepedőkkel és a biórobotokkal 3.

Na de aztán, ha nehezen is, de eljött a másnap! Nem sokat aludtam az éjjel és reggelre még mindig a gyors megfutamodás és a “ne add fel ilyen könnyen” között örlődtem.

Elhúztam a függönyt és Istenem, igen, egy erkély! Kiléptem a hűvös hajnalba és mintha csak vigasztalni próbált volna a természet, csodálatos panorámával ajándékozott meg. A falucska háztetőin át ráláttam a tóra és mögötte a havas hegyekre. Azt hiszem ez volt az a pillanat, ami átlendített. Eldöntöttem, akkor sem adom fel, adok magamnak és ennek a helynek egy esélyt.

Következett két szuper nap, klassz 20 fokos napsütésben. Bejártam a környéket gyalog és vonattal. Most nem térek ki részletesen a tapasztalataimat, ezeknek külön posztot szánok. Most elég annyi, hogy pont erre volt szükségem ahhoz, hogy legyen erőm maradni. Az első nap délután átmentem a hotelbe és kértem egy szőnyegtisztítógépet. Ekkor került sor a nagy találkozásra a szobalányok főnökével, Galinával. Közepes termetű, túlmozgásos, reszkető kezű asszonyság volt, nem lett első pillantásra szimpatikus, de ellenszenves sem. Útközben a gépért nem sokat beszélgettünk, ő semmit nem szólt, én is csak annyit kérdeztem, hogy hétfőn hány órakor kezdek. Azt a választ kaptam, hogy hétfőn szabadnapos leszek és majd csak kedden állok munkába. Kis mosoly búcsúzáskor, na meg “Csusz”, amit később sikerült csak dekódolnom, azt jelenti “tschüss”, vagyis Viszlát! Ezen is túlestem és a szőnyegpadlómat is kitisztítottam amennyire lehetséges volt. Nem sokat segített az összképen, de azért mégis jobb lett egy picit.

Tehát lett még egy napom, ennek nagyon örültem, bár bevallom, addigra már alaposan zabszemes lettem, milyen lesz a munka, bírni fogom? Sok rémtörténetet olvastam a neten, mennyire kihasználják a szobalányokat és hogy mennyire nehéz ez a munka. Szóval egyfelől szerettem volna már megtapasztalni, másfelől meg jólesett a tudat,hogy lesz még egy szabad napom.

Erről a három napról, jó sok fotót készítettem, egy párat megosztok itt a poszt alján, hogy  érezzétek egy kicsit ti is a hangulatát.

A harmadik napomat megint a szállodában kezdtem a főnöki irodában. Szerettem volna már aznap elintézni a hivatalos elintézendők közül azt, ami arra hivatott, hogy három hónapnál tovább is az országban maradhassak büntetés nélkül.

A hoteligazgató asszony egy körülbelül velem egy idős vékony nő volt, mozdulataiból nyugalom áradt, ám tekintete leginkább egy űzött vadéra emlékeztetett. Egy pillanatnál tovább semmire sem nézett, fárasztó volt még csak nézni is. Mosolya őszintének tűnt, mikor átadta a kért dokumentumokat és hálám jeléül én is egy olyant küldtem felé. A hivatalos ügyek intézésekor szerzett tapasztalataimról majd szintén abban a külön posztban írok, akit érdekel az ott olvashat róla, most inkább folytatom a történetet.

Egy szó, mint száz vége lett a szabadságomnak és arra a megállapításra jutottam, hogy tervemnek az a része, hogy szép környéken éljek, amíg Németországban dolgozom tökéletesen sikeredett. Némi kívánnivalót hagyott maga után, hogy nem volt a közelben bolt, 20 percnyi gyaloglásra volt egy Netto, ennyi. Tehát, ha vennem kellett valamit, jobban jártam, ha a szomszédos kisvárosba utaztam. Ott vettem meg a hajszárítót és a vízforralót is. Itt térek ki azokra a dolgokra, amik idecsalogattak, de mégsem voltak úgy.

Először is, szerettem volna egy icipici konyhát, több álláshirdetésben olvastam, hogy apartmant ajánlottak fel a munkavállalónak mini konyhával, ahol rezsó, vízforraló és hűtő volt. Mivel vegetáriánus vagyok és annyit már tudtam a német konyhából, hogy a legkevésbé sem jellemző rá a kevés hús használata, jó lett volna, ha tudok magamnak egyszerű húsmentes ételeket készíteni. Ezért aztán még az indulás előtti levelezésben rákérdeztem, hogy lesz-e konyhám, mire a főnökasszony válasza az volt, hogy egy apartmant kapok. Szerintetek mit jelent az, hogy “apartman”? Nekem azt, hogy szoba konyhával és fürdőszobával. Hát ez nagyon nem jött be! Kaptam egy koszos szobát egy szintén koszos fürdőszobával.

A másik ilyen becsapós választ arra kaptam, hogy lesz-e ingyenes wifim? Ez ugye több szempontból is nagy jelentőséggel bír, hisz interneten tanulom a németet, azon tartom a kapcsolatot az ismerőseimmel, barátaimmal, na és ugye rossz időben internet nélkül max a plafont nézhettem a szobámban. Nem, tv az nem volt! Igaz a tv is csak a német miatt lett volna hasznos, itthon sem nézem.

A kérdésemre a következő választ kaptam: a szálloda egész területén ingyenes a wifi.

Tökéletes, gondoltam! Igen ám, de a szállásom nem a szálloda területén volt, hanem kb. 100 méterre tőle és ott bizony egy kilobájtnyi internet sem kavargott a levegőben!  Basszus ez megint kiverte nálam a biztosítékot! Amikor nagyon kellett valami a hálóról, mehettem át a szállodába, de ha már egy óránál tovább használtam a wifit a főnökasszony férje ferde szemmel nézett rám. Brrrrrr!!

A lényeg a lényeg három nap után volt bőven jó és rossz tapasztalatom is és vártam, hogy a munka vajon a mérleg melyik serpenyőjébe kerül majd.