2009. március 1., vasárnap

Életem első blog díja!


Nemrég Colette tette fel az a kérdést az egyik posztjában, hogy mit köszönhetünk az internetnek. Persze sokféle vélemény érkezett, de azért a hozzászólok többsége jónak találja, hogy ez az új virtuális világ beköltözhetett az életébe. Ezzel én is így vagyok. Úgy vélem megfelelő használata során sokkal több előnnyel jár, mint amennyi hátránya lehet.
Tegnap újabb bizonyítékát kaptam ennek.
Sajnos napok óta fáj a bokám és csak fekve, borogatáss
al a lábomon tudom elérni, hogy néha felkelve eltudjam látni a legszükségesebb teendőimet. Az egyik ilyen kihagyhatatlan feladatom az esti, lefekvés előtti körülnézés a számítógépemen, hisz nekem munkaeszköz is egyben, azon keresztül kapom a megrendeléseket stb.
Tegnap is fürdés után odaültem a géphez és a szokásos virtuális útvonalakat bejárva eljutottam a blogomhoz is, ahol egy-egy kedves bejegyzés várt a régebben megírt posztjaimra. Közülük egy Limarától érkezett, amiben kéri, hogy látogassak el a blogjához. /kicsit féltem elmenni hozzá, mert mindig olyan képek várnak ott, amitől Pavlov kutyája módon azonnal nyitogatnom kell a hűtőt!/Ott láttam, hogy kapott a blogjára egy díjat és mivel szerintem nagyon megérdemli, kezdtem írni a gratuláló hozzászólásomat, amikor ismerő
s linken akadt meg a szemem: Az én szappanos világom! Hoppá, hogy kerültem én ide?
És akkor még egyszer már nem csak a lényeget olvasva, megtaláltam a választ! :)
Limara engem is virtuális barátjának fogadott!! Nagyon boldog lettem és mindjárt Colette kérdése jutott eszembe!
köszönöm internet! :)



"Ezek a blogok szerfelett bájosak, a blog íróknak az a céljuk, hogy barátok és barátságosak legyenek. Reményeink szerint ezen díj átadásakor több barátság keletkezik, a barátság elterjed, és több figyelmet kap a blogger. Amikor továbbadod, kérlek vedd figyelembe ezen elveket. Válassz nyolc embert.""

Az én virtuális blog barátaim Limarán kívül:


Ui.: Sajnos időnként klimaxos a gépem és nem engedi a linkek hozzátársítását a szöveghez. Most is ez történt. Úgy döntöttem mégis felrakom így a postot, megpróbálom később jobb belátásra bírni a hölgyet!

11 megjegyzés:

Limara írta...

Én köszönöm neked! :)) Jobbulást kívánok, remélem hamarosan rendbe jön a bokád! Szép napot!

Anice kötős blogja írta...

Hello Eszter! Köszönöm a kedves díjat, megtisztelő a figyelmed és hogy felhívtad a figyelmemet Limarára :)
Jobbulást a fájós lábadnak!

Hunszil írta...

Most itt is, már nem csak telefonon köszönöm..:) jobbulást:)))
Meglepő és nagyon megtisztelő, hogy rám is gondoltál.


Tényleg Pollikád megellet ?

Taurus írta...

Gratulálok a díjhoz és én is köszönöm neked Limarát! (a többieket olvasom titokban:))
Az érdekes, hogy nőnemű a géped! Én mindig azt gondoltam, hogy a számítógép csak hímnemű lehet - bár igazad van: ahhoz túl bonyolult:)

csutkailda írta...

Kedves Eszter!
Köszönöm a felém irányuló kedvességed, szereteted.
Az érzés kölcsönös, erről most írásban is biztosítlak.

A.C.E írta...

Hunszil: De hát miért lepődtél meg? :)
Anice, Tauriu: Limara igazán megérdemli a figyelmet! /szerintem/ :)
Csutkababa: :))

és mindenkinek köszönöm a ábam nevében a gyógyító együttérzést, már majdnem teljesen meggyógyult!

Sziasztok és puszi

Szilvi írta...

Gratulálok az első díjadhoz, ezek nagyon aranyos,bájos tündérbarátnők.Sok ilyen barátságot kívánok még Neked.

Colette írta...

Mi még nem nagyon ismerjük egymást, így külön megtisztelő, hogy gondoltál rám.
Annak is nagyon örülök, hogy tetszik a blogom:)
Szép napot kíván: colette

Julcsi írta...

Ó, nagyon örülök, hogy barátként gondolsz rám:) Én is így vagyok ezzel, fürdés közben különösen:)

Julcsi írta...

Ez így utólag elolvasva kicsit kétértelmű:) Csak hogy tiszta legyen a dolog: Eszter szappanjával mosakszom:)))))))

N.Zsuzsi írta...

Nagyon szépen köszönöm :)

Küçük çirak

Megint egy Törökországbeli szerintem klassz dologgal szeretnélek benneteket megismertetni. Nagyon korán feltűnt, hogy az országban ebben mil...