Tudtam én, hogy nem úszom meg ennyivel a tegnapi engedékenységemet, hagytam, hogy eluralkodjon rajtam a szépség mániás "szűzségem"!
Délután zabos-mézes szappanokat készítettem és ahogy az lenni szokott formába rakás után raktam őket a polcra, hogy reggel majd kivegyem őket belőlük.
Egy-kettőnek nem jutott már máshol hely, csak a tegnapi csokisok mellett. Egyszer csak hallom ám, hogy valami sutyorgás, morgolódás lett a háttér zeném. Hát az én kis frissen született zabosaim mondják ám a magukét:"persze, mert nem elég, hogy őket mindenki szereti, mert ugye boldogság hormon a léleknek, meg kakaóvaj a bőrnek és egyébként is jó rájuk nézni, még ilyen elegáns narancsvirág-csokireszelékes kalapot is kapnak. Mi bezzeg itt állunk kopaszon, jó szöveg, hogy a belbecs a lényeg, na de kérem azért nem mindegy az első benyomás sem! "
Ezt hallva, hát persze, hogy megesett a szívem rajtuk és mindegyik kapott tőlem egy zabpelyhes kalapot! :)
Most már béke és csend honol a polcon, én meg már azon töröm a fejem,mikor lesz időm arra, hogy a többi fajta szappanomnak is legyártsam a kalapskiccét, mert már előre látom, hogy ők sem szeretnének ezentúl hajadonfőn járni!
2 megjegyzés:
Eszter megjött az ajándékod, még egyszer nagyon köszönöm! Hétvégén tartanom kell egy kis 'SPA' kényeztetést:)
Most olvasom a csokis posztot is, tényleg harapnivalóak. Meg a saját karomba is beleharapnék fürdés után, annyira finom vagyok:)
A zaboson is jól mutat ez a beszórós dizájn!
Szia Tauriu!
Használd egészséggel, bár csúnyácska, de tegnap én is kipróbáltam, hát az biztos, hogy piros lett a bőröm tőle, úgyhogy úgy tűnik, hatásos. Persze csak ha lesz anyi akaraterőm hogy rendszeresen használjam!
Puszi:_ Eszter
Megjegyzés küldése